Új magyar vérszerződést!

Nekünk most a Hét Vezérre, nem Csaba királyfira van szükségünk! A világ recsegve-ropogva átalakul, átrendeződik körülöttünk, és nagy előrelátásra, bölcsességre, de mindenekelőtt összefogásra lenne szükségünk ahhoz, hogy kis magyar nemzetünket az új történelmi kataklizma el ne sodorja. Mondjuk ki az igazságot, legyen világos: összefogás nélkül nem fogjuk túlélni az elkövetkező évek, évtizedek megrázó eseményeit! Belepusztulunk. Tragikus, hogy az összefogás műfajában mennyire rosszak vagyunk: nincs még nemzet Európában, mely ennyire saját maga ellen fordult. Nézzünk körül: mindenütt csak megosztottság a magyarok között. Mindenütt csak a szent hit a magunk igazában, mindenütt csak a makacs meggyőződés a másik tábor hitványságáról. Így élni is nehéz, hát még túlélni.

Nekünk most nem Csaba királyfira, de a Hét Vezérre van szükségünk! Most nem fáradt, magányos zseni kell nekünk, de a kezek erős, megbízható összekapaszkodása az arra alkalmasak között. Nem egy mindentudó, hétokos vezérre, de a Hét Vezérre, vagyis nemzeti összefogásra és csapatmunkára van azonnali szükségünk. Volt, ahogy volt eddig és lehetett, de most vége a komédiának. Háború van és minden békepártiságunk ellenére – mi mások is lehetnénk adott körülmények között? – így vagy úgy, a háború előterében találhatjuk magunkat.

Nem, Oroszország nem fogja megtámadni a NATO-t, nem érdeke, ez bizonyos. Anyaországunk és a szomszéd államok, ahol magyarok élnek – kivéve Ukrajnát – mind NATO-tagok, így a védőernyő biztonságát élvezik. Amit Anyaországunk elsősorban saját magának köszönhetően egy ideje már nem élvez, az a NATO-s és az EU-s partnerek bizalma, ez pedig elkerülhetetlenül kihat ránk a jövőben. Hogyan lehetetett a bel- és a külpolitikát ennyire szerencsétlenül összekeverni?! De lépjünk tovább, a nagy baj máshol van.

A nagy baj máshol van. Antal József lélekben még 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát 1991-ben. Nem rég népszámlálásokat tartottak Magyarországon, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában. Szembenézünk az adatokkal vagy sem, a számok azt mutatják, hogy harminc év alatt a 13 millió magyar 11 és fél millióra apadt a Kárpát-medencében! Emellett jobban szétforgácsolódtunk, mint valaha: London a második legnagyobb magyar város, hogy egyebet ne mondjak.

Világszinten van tehát 13 és fél millió magyar. Szerencsétlen szám! Ennek a 13 és fél milliónyi magyarnak az egyik fele tiszta szívből gyűlöli a másikát. A nemzet egyik fele gyűlöli, gúnyolja, lesajnálja a másik felét és a lehető legrosszabbat kívánja neki – és viszont. Így állunk, ez a helyzet ma, és közben a beteljesült nemzetegyesítésről beszélünk!

A geopolitika erővonalai gyorsan átalakulnak, mi magyarok pedig nem állunk a változások kedvező oldalán. Mi nem tudunk, nem akarunk időben változni és változtatni, ezért mi mindig a megnyíló szakadék szélén tántorgunk. De nem, nem lesz itt semmiféle 19. századi teátrális nemzethalál! „S a sírt, hol nemzet süllyed el…” Nem, nem süllyedünk mi el Atlantiszhoz méltó nagyszerűséggel, mi még sokáig elhúzzuk szárnyaszegett nemzeti életünk, szép lassan elfogyunk és felszámoljuk önmagunk az utolsó aktus minden nagyszerűségét nélkülözve. Mi újra meg újra elszigetelődünk a világtól, míg magunkat ismételten kettészeljük vagy felnégyeljük. Kicsinyesen belterjes veszekedéseink hevében nem látjuk, nem halljuk, mi történik körülöttünk a világban. Vérfagyasztó, mennyire nincsen veszélyérzetünk! Valamiért nagyon szerethet minket Nagyasszonyunk, hogy minden káros-felelőtlen igyekezetünk ellenére még ennyire megvagyunk.

Új vérszerződés kell nekünk! Őseink tudták, hogy csak egymásra számíthatnak. Tűzzük ki mi is, kései utódaik, a közös célt és csapjunk egymás tenyerébe! Pogányként még milyen szépen összetartott Árpád népe, sikeresen alá is ereszkedett Vereckénél. István nem csak a kereszténységet, de a politikát is közénk hozta. Ha az előbbit hitelesen át is vettük, az utóbbit soha nem tudtuk rendesen elsajátítani. A magyar szenvedélyesen politizál ugyan, de amit csinál az csak látszatpolitika, mert a valódi politika nem más, mint a kompromisszum keresésének, megtalálásának és alkalmazásának a módszertana egy sokszereplős szellemi-hatalmi játékban. Mi ehhez egyáltalán nem értünk.

Vissza kell állítanunk az egymással szerződő Hét Vezér intézményét. Anakronisztikus intézmény lenne? Talán. Mégis egészséges elgondolás, hogy „törzseink” érdekeinek megfelelően nem egyetlen, hanem hét vezér dönt közös dolgainkról.

Másréti Kató Zoltán