A Hradzsintól Visegrádig

A Hradzsintól Visegrádig

15-i lengyelországi parlamenti választások a két országban pártpolitikai földrengést eredményeztek – de a kelet-közép-európai tektonikus vonalak mégis alig tolódtak el. Inkább a fővárosokban érezhető a változás szele, mint az országok között. A győztesek pozíciói tekintetében ez szenzációként könyvelhető el.

Semmi nem mutatja jobban a tematikai mozdulatlanságot, mint a Visegrádi Négyek (V4) államfői csúcstalálkozója, amelyhez a cseh Petr Pavel a prágai Hradzsinban látta vendégül Zuzana Čaputová szlovák, Andrzej Duda lengyel és Novák Katalin magyar kollégáját. A tavaly októberi pozsonyi találkozó óta a világban sorozatban történnek katasztrófák – a négy államfő találkozója Petr Pavel szerint „segített azon területek felkutatásában, amelyeken a szomszédok együtt tudnának működni”. Bár a politikusok nézetei változhatnak, országaik változatlanul szomszédok maradnak. „Tudnunk kell, hogy nézeteink hol találkoznak, hol tudunk együttműködni, illetve hol tér el véleményünk”, fogalmazott a cseh elnök. Zuzana Čaputová kijelentette: A négy országnak érdeke a jószomszédi kapcsolatok fejlesztése, de „tiszteletben tartjuk, hogy néhány kérdésben eltér a véleményünk. Fontos, hogy ezekről is tudunk beszélni”, - mondta a szlovák államfő.

Novák Katalin szerint a tanácskozáson kiemelt téma volt a biztonság kérdése, amellyel kapcsolatban Magyarország köztársasági elnöke úgy látja, hogy a V4-es blokk „biztonságos szigetet alkot Európa szívében”. Kiemelten fontosnak tartják az államfők az Európai Unió és a schengeni határok védelmét, a hatékony fellépést az illegális tömeges migrációval szemben,
és a terrorista akciók elleni védekezést nyilatkozta Novák Katalin.

Magyar javaslatra döntötték el, hogy együtt szorgalmazzák a visegrádi alap növelését, amely eddig évente tízmillió euróval gazdálkodott. Novák Katalin szeretne kétszer annyit befektetni olyan kezdeményezésekbe, amelyek
erősítik az országok közötti együttműködést. Azon kívül más országokat is lehetne segíteni, köztük Ukrajnát. Az ott tomboló háborúval kapcsolatban Novák Katalin közölte, egyöntetű álláspontjuk, hogy Oroszország nem nyerheti meg a háborút, Ukrajna mellett állnak, és a visegrádi országok, ki-ki a maga módján igyekszik segíteni, hogy Ukrajna eredményesen védhesse meg nemzetét és országát.

Ez ugyan nem a teljes ellentéte Orbán Viktor tetteinek, de nem is egyezik velük. A magyar miniszterelnök éppen akkor írt levelet Charles Michelnek, az Európai Tanács vezetőjének, mikor Novák Katalin Prágában tárgyalt. Orbán
„sürgősen” követeli, hogy tartsanak „stratégiai megbeszélést” az EU politikájáról, különben kisiklatja az Ukrajna megsegítésével kapcsolatos
tárgyalásokat idézte hírlevelében a Politico. Orbán szerint nem lehet döntést hozni Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről, az országnak nyújtott további pénzügyi segítségről, illetve esetleges új szankciókról Oroszország ellen, anélkül, hogy a blokk vezetői bele ne egyeznének a „stratégiai megbeszélés” megtartásába. Az angol nyelvű brüsszeli hírcentrumnak nyilatkozó EU-diplomata szerint a magyar kormányfő minden Ukrajnával kapcsolatos döntést aláás a vétós fenyegetésével.

Érdekes módon Orbán e témakörben messzemenően egyezik régi-új szlovák kollégájával. Az ukránellenességéről hírhedt Robert Fico félretette az előbbi miniszterelnökségei óta ismert magyarellenességét és a némelyek által konstatált baloldaliságát. A pozsonyi parlament úgy szavazott bizalmat Fico negyedik kormányának, hogy rábólintott a programnyilatkozatra, amely szakértők szerint sokban hasonlít Orbán politikájára. Ľuboslav Kačalka,
a Trend gazdasági hetilap munkatársa a magyar nyelvű Új Szó cikkében így fogalmazott: „A valóságban azonban már az első lépéseitől kezdve inkább a méregdrága, általános megoldásokat választja, amelyekkel nem csupán a valóban rászorulókat célozza meg, hanem az összes választót. Tipikus példa erre a 13. nyugdíj, amelyet jövő évtől a kormány teljes összegben kifizet még a legtehetősebb nyugdíjasoknak is.” A pénzt különböző adó- és járulékemelésekből szeretnék előteremteni. „A gyakorlatban ráadásul valószínűleg semmi sem lesz a baloldali kormány azon igyekezetéből, hogy a gazdagok többet fizessenek, az adóemelésekkel kapcsolatos többletteher így végül az összes háztartást sújtja majd” írta Kačalka.

A kormányprogramot 78 képviselő szavazta meg 65 „nem” ellenében, heten nem voltak jelen. A hármas kormánykoalíciónak, melyet Robert Fico Irány (Smer-SD) nevű mozgalma, a Peter Pellegrini vezette Hang (Hlas-SD) és
Andrej Danko Szlovák Nemzeti Pártja (SNS) képez, 79 képviselője van a parlamentben.

A V4 szempontjából talán fontosabbak a Fico-kormány külpolitikai irányvonalai. A programnyilatkozat leszögezi: Az új kormány „az ukrajnai konfliktusnak a nemzetközi jogon alapuló, Ukrajna függetlenségét, területi egységét és az önvédelemhez való természetes jogát tiszteletben tartó megoldását támogatja”. De ugyanakkor Orbánéhoz hasonló kitétel, hogy „a konfliktus katonai megoldására nincs kilátás, s a szlovák kormány a nemzetközi közösségnek a tűzszünethez és béketervekhez vezető kezdeményezéseit fogja támogatni”.

Ami az Európai Uniót illeti, Fico itt is magyar kollégáját követi, és kihívásnak nevezi azt a brüsszeli „igyekezetet”, amely az EUban „alapvető ügyekben többségi jóváhagyással váltaná fel az egyhangú döntéshozatalt.” Sem ez, sem a migrációs kvóták bevezetésére tett kísérletek „nem egyeztethetők össze az új szlovák kormánynak az európai uniós tagságról és a nemzeti érdekek védelmének szükségességéről alkotott elképzeléseivel”.

Lengyelország várhatóan pontosan fordított irányban fog haladni, ha a választási eredményekből adódó többségi viszony szerint Donald Tusk alakít kormányt. A bonyolult fogalmazás azért helyes, mert november közepe óta még az eddigi miniszterelnök próbált többséget szerezni. Mateusz Morawieckit azért bízta meg Andrzej Duda államfő, mert a választásokon a még-kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) 194 mandátummal a legerősebb frakciót képezi a varsói parlamentben, a Szejm-ben. Viszont többsége nincs, és minden jel arra mutat, hogy nem is lesz. Két eddigi ellenzéki párt ugyanis elutasította Morawiecki ajánlatát. „Már megállapodtunk a miniszterelnökkel, aki a többségi koalíció miniszterelnöke, Donald Tusk. Nem folytatunk egyidejű tárgyalásokat két miniszterelnökkel.
Dublőr nem érdekel bennünket” mondta Marek Sawicki, a Lengyel Parasztpárt (PSL) képviselője. A PSL a Lengyelország 2050 tömörüléssel képezi a Harmadik Út nevű szövetséget, amely szilárd együttműködést akar Tusk pártjával, a Solidarnoscs-ból alakult Polgári Platformmal. A négypárti ellenzéki koalíciónak 248 képviselője van a 460 tagú Szejm-ben.

Tusk nem csak az Európai Tanács, később az Európai Néppárt volt elnökeként, hanem eddigi megnyilvánulásai szerint is meg fogja fordítani
Lengyelország EU-politikáját. A nacionalista PiS 2015-ös hatalomra kerülése óta számos vitába keveredett „Brüsszellel” a demokratikus normákról. A Tusk vezette szövetség ígéretet tett nem csak az EU-kapcsolatok rendezésére,
hanem főleg a – Magyarországhoz hasonlóan – befagyasztott pénzeszközök feloldására is. De még várni kell az új lengyel kormányra.A legszűkebb számítások szerint is csak december közepén állhat munkába az új kabinet.
Könnyű helyzetben akkor sem lesz Donald Tusk, ugyanis több mint egy tucat
pártból és pártmaradványból áll a politikai tábora. Eddig nem sikerült a jövendő miniszterelnök elképzelései körül kormányprogramot alkotni.

Tehát Varsóban az „európai” Tusk váltja a nacionalista PiS-kormányt. Pozsonyban a „baloldali autokrata” Robert Fico váltotta a technokrata Ódor Lajost. Prágában már régebben jobbközép koalíció kormányoz az autokrata
Andrej Babiš helyett. A V4 országaiban Magyarország kivételével teljesen megváltoztak a politikai erőviszonyok.

A prágai csúcson elérték az egyezség maximumát: „Tudnunk kell, hogy nézeteink hol találkoznak, hol tudunk együttműködni, illetve hol tér el véleményünk.” A négy államfő ismeri a realitást.

Martos Péter