S. Csoma János versei
Csak ez
Kezednek langyos bársonya
bőrömre rásimul
orcádnak alapszínein
rózsa lelke pirul,
ahogy testemre fonod
karjaid melegét
csak ez maradjon meg nekem
– keretbe foglalt pillanat –
akár falon a kép.
Ha majd…
És megszólalt az orgona
és felzokogott bennem.
Megtöltötte a templomot
és Krisztus a kereszten
ha majd…
igen
eljő az is
kitörnek
mind e hangok
toronytetőről
felröppennek,
s visszaszállnak
fehér galambok.
Mert…
rabláncra fűzött szavaink
előttünk araszolnak
rabláncra fűzött szavaink
szótalansággal szólnak
mert jaj annak, kit lefülel
ez a százfülű század
mert jaj, ha mástól származik
másféle magyarázat
csillagok vesznek ím körül
bévül a magyar eszme
trikolor borul most reád
bízd magad hű szívedre
