A páncélos halak

Az emberi fogak érzékeny belseje egy látszólag valószínűtlen helyről származhat, a 465 millió évvel ezelőtt a Föld óceánjaiban úszkáló halak érzékszervi szövetéből.

Míg fogainkat kemény zománc borítja, a dentin – a fog belső rétege felelős az érzékszervi információk idegekhez való eljuttatásáért. Ez a réteg reagál a kemény harapás nyomására, a fájdalomra vagy olyan változásokra, mint a szélsőséges hideg vagy az édesség.

Amikor a kutatók az évek során a fogak eredetének meghatározására törekedtek, a számos lehetőség egyike, az volt, hogy a fogak az ősi halak páncélozott külső vázának dudoraiból fejlődhettek ki. Az odontodáknak nevezett struktúrák valódi célja azonban nem volt világos. Egy új tanulmány és a fosszíliák 3D-s vizsgálata bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a külső dudorok dentint tartalmaztak, ami valószínűleg segített a halaknak érzékelni a környezetüket.

Dr. Yara Haridy, a Chicagói Egyetem organizmusbiológiai és anatómiai tanszékének kutatója úgy véli, ezekkel az érzékeny szövetekkel borítva, a hal amikor valaminek ütközött, érezte a nyomást, vagy talán azt, amikor a víz túl hideg lett, és máshová kellett úsznia. Az elemzés során a kutatók hasonlóságokat is feltárt az odontodák és az úgynevezett szenzillák között, amelyek érzékszervként léteznek a modern állatok, például rákok és garnélák páncéljában, és megtalálhatók a megkövesedett gerinctelen ízeltlábúakban is. Az odontodák fejlődése a halakban, amelyek gerincesek, és az ízeltlábúakban, amelyek gerinctelenek, az evolúciós konvergencia egyik kiváló példája.

Miközben a kutatók összehasonlították az érzékszerveket és a fogakat, egy másik megállapításra is jutottak: az egyik faj, amelyet egykor ősi halnak tartottak, valójában ízeltlábú volt.

Az 485,4 millió és 443,8 millió évvel ezelőtti ordovíciumi időszak iszapos, sekély tengereiben együtt éltek olyan páncélos állkapocs nélküli halak, mint az Astraspis és az Eriptychius, valamint az olyan ősi ízeltlábúak, mint az Anatolepis.

Ezen állatok kortársai között voltak olyan nagy lábasfejűek is, mint az óriás tintahal, valamint a hatalmas tengeri skorpiók. A jellegzetességek, mint a fogcsontok és az érzékcsontok, segítettek a halaknak és az ízeltlábúaknak megkülönböztetni a ragadozókat a zsákmánytól.