Az emberi kegyetlenség mártírjai

Jelképes síremlék a magyar leventék tiszteletére

„Egy nép lelkének egyik legmélyebb sebe felett hajtunk ma fejet” – mondta beszédében dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a Pozsony-Ligetfalu-i köztemetőben azon az ünnepségen, amelyen felavatták a második világháború után meggyilkolt felvidéki magyar fiatal leventék emlékére most létesített jelképes síremléket. Ezzel a sírhellyel végre megfelelő emléket állítottak azoknak a bűntelen fiataloknak, akik az emberi kegyetlenség mártírjaivá váltak csak azért, mert magyarok voltak.

Dunajszky Géza felvidéki közíró, történész évtizedek óta kutatta sorsukat, történetüket, mert két unokabátyja is az áldozatok között volt és édesanyjuknak megígérte, fényt derít rá, milyen kegyetlenség áldozatai is lettek.

Ők a második világháború vége felé a Drezda melletti Taubenheim-i táborból indultak haza azzal a boldog tudattal, hogy hamarosan együtt lehetnek családjukkal, szeretteikkel. A csehszlovák titkosszolgálat azonban tudomást szerzett róluk, így amikor 1945. július 14-én átlépték a csehszlovák határt, a 17. ligetfalui gyalogezred katonái letartóztatták őket és kegyetlen módon végeztek velük. Holttestüket tömegsírba temették, majd 1947-ben kihantolták, ekkor nyert megállapítást, hogy sokakat élve hantolták el és a ligetfalui temetőben temették el, sírjukra épült a mai halottasház. Kettőnek sikerült megszökni, de a kegyetlenkedésekről, egyáltalán a történésekről évtizedekig nem mertek beszélni. Dunajszky Géza fáradhatatlan munkájának, kutatásainak köszönhetően mára ismert szomorú történetük. Ő derítette ki azt is, hogy a hóhérokat soha nem vonták felelősségre, az áldozatok családjától máig senki sem kért bocsánatot. A kezdeményezésére, a ligetfalui polgári társulás, a Csemadok Pozsonyi Választmánya, a szomori Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány támogatásával megvásárolt sírhelyen felállított Levente Síremlékkel most olyan emlékhelyet létesítettek, ahol emlékezni lehet az áldozatokra. A síremlék domborművét Turi Török Tibor szobrászművész készítette, aki az angyali szárnyak megjelenítésével azt kívánta kifejezni, hogy az ártatlanul lemészárolt tizenéves gyerekeket az angyalok őrzik.

Ez a sírhely a leventék tragikus sorsa mellett az egész felvidéki magyarság sorsának is emléket állít, hiszen magyarságuk, nemzetiségük, hagyományaik vállalásáért számtalan egyént gyilkoltak meg, vetettek börtönbe, taszítottak sanyarú körülmények közé. A 20. században elszenvedett tragédiák máig kísértenek, bizonyíték erre a fiatal, szinte még gyermek leventék sorsa is.

Benyák Mária