Öreg betűk újraéledése
Emlékezés a 140 éve született Kós Károlyra
„Öreg betűkkel írtam ezt az írást, mert öreg dolgokról mesélek és avas, sárga hártyára írtam, mint ahogy eleink írnivalóikat.”
Ritka élmény manapság, hogy a kézbe vett könyv egyszerre több érzékünket megérinti, és valamilyen meghatározhatatlan emelkedettséggel tölt el. Úgy van benne a múlt illata, a könyvkészítés bája, a címlap, borító rajzolatának vonzása, hogy mindez a jelen idejűség eleganciájával párosul. A Régi Kalotaszeg újrakiadása 2023-ban ezzel a különleges, cizellált érzéssel fogadja azt, aki kezébe veszi.
Az ötéves IdőJel kiadó legújabb kötete, a születésnapra időzített megjelenésű hasonmás kiadás, a Régi Kalotaszeg többszörösen értékes, figyelemre méltó írás. Egyrészt az aránylag ritkán kézbevehető művek eredetiségével lep meg, másrészt egy rendkívüli és sokoldalú művész- és mérnöktehetség, Kós Károly (1883 – 1977) születésének 140. évfordulójára jelent meg. Ahogy a könyv bemutatóján a műépítészet képviselőjeként Csernyus Lőrinc fogalmazott: Kós Károly az erdélyi építészet Gaudi-ja.
Szokatlan egyezés, hogy két nemzetének elkötelezett alkotó, Kós Károly és Kodály Zoltán, más-más évben, de egyazon napon született. A születésnap (dec. 16.) előestéjén, pénteken a Polgárok Háza fogadta az érintetteket: meghívott vendégeket és a szépszámú közönséget. Az író-grafikus-építész unokája, Czeglédy Enikő mellett az életmű szakavatott értője, Medvigy Endre irodalomtörténész, az építészetet képviselve Csernyus Lőrinc műépítész, a Cédrus együttes ifjú táncosai, Tímár Sára népdalénekes, és a szövegek felolvasását vállaló Gy. Szabó András voltak Csűrös Csilla rádióriporter beszélgetőtársai. Véletlen, vagy sors elrendelte szinergia, hogy a budapesti rendezvény percre pontosan egyidőben zajlott az MCC Kolozsvári Képzési Központjában tartott megemlékezéssel? Mindkettő jelzi, hogy a Magyar Országgyűlés az idén december 16-át okkal nyilvánította a magyar építészet napjává.
A gyermekkori emlékek felidézésével kezdődő, élénk beszélgetést az unoka Czeglédi Enikő emlék-sziporkái nyitották. Hozzájuk kapcsolódott – olykor az épületek kapcsán, olykor a mű megírása ürügyén – egyik-másik társmeghívott. A villogó élőszavas ide-oda cikázó mesélés mozaikkockáiból kialakult portré színességét egyfelől a történések háttere (a gazdag lét helyett a szülőföldi sorsvállalás részletei), a családi események (a rájuk emlékező unoka élményei), az elszakítottságot közelebbre hozó (irodalom)történeti magyarázatok, vagy Áprily Lajos, a kortárs Kóshoz írt emblematikus verse, a Tetőn elmondása mind egymást fölerősítve tették az est programját egyre gazdagabb színűvé, műfajilag árnyalttá. A Cédrus Táncegyüttes nép-táncai és a Tímár Sára megszólaltatta népdalok a kalotaszegi világ hitelességét varázsolták élővé.
A szépíró és a Trianon utáni kisebbségi irodalmi életet megszervező Kós e korai, de iránymutató művét, a Régi Kalotaszeg-et nádtollal írta. A betűk 1910-11 telén íródtak, gyertyavilág és kandallómeleg mellett, kissé úgy, mint a középkor krónikásainál, nagy műgonddal, mert míveseknek kellett lenniük, a komoly tartalomhoz méltónak.
Hogyan is készült a kézirat? 1972 októbetét írták, mikor a már-már nyolcvan éves, a Trianon utáni kisebbségi irodalmi életet megszervező, szépíró Kós Károly így vallott Benkő Samunak alkotási módszeréről: „Szerettem illusztrálni. Mondtam már, hogy képben gondolkoztam. Amikor írtam, akkor is képeben gondolkoztam, láttam a képet és azt írtam le.” A történelmi panorámából nem hiányozhattak a pusztulás veszélyei sem, „riasztó példát említ: száz esztendeje már, hogy (…) ahol összeomlik egy-egy magyar templom, már épül a román beszerika helyette.” (Medvigy Endre) És ennek azóta megvan immár kétszáz éve is…
Ötvenhét oldalra futnak ki a szavak és a képek. Mindebből negyvenhat oldalnyi az írott szöveg, huszonhét az oldalnyi méretű rajz (templom, parasztház, kúria), térkép, vázlat, vegyesen. Összetéveszthetetlen Kós Károly-i stílusban. A kétharmad szöveg szép arányban állt már első megjelenése idején az egyharmadnyi illusztrációval. Mindezt jól érzékelteti keménykötésű, minőségi papírra nyomtatott hasonmás kiadás, a kiadó elkötelezett vezetőjének, Baranyi Krisztinának több éves, most megvalósult álma. Medvigy Endre tömör, lényegláttató bevezető sorai avatott kísérői Kós gondolatainak.
A mű lezárásában áll a kalotaszegi építkezésekről, az írásmóddal, a kézírással harmonizáló, egybecsengő súlyos szavú vallomás arról, hogy a mű leginkább azért keletkezett, úgymond, hogy a gyakorlati tudás, Kós Károly szavaival: „maradváinknál éppen feledékenységbe ne menjen, az mi kevés eszembe jut, leírom.”
(Az öreg betűs könyv bemutatójának a Polgárok Háza adott tágas, telt házas otthont. A változatos programot követő fogadás kedélyes hangulatú könyvárusítással és dedikálásokkal ért véget.)
Lengyel Ferenc
A szerző fotóival.
