A bécsi Akadémiai Légió 1848
Az 1848 márciusi forradalom tüntetéssel kezdődött az alsó-ausztriai rendek házának udvarán a Herrengassében, amelynek folyamán császári csapatok tüzet nyitottak a tüntetőkre. A felháborodott polgárok és diákok erre megostromolták az Am Hof-on lévő fegyvertárt és felfegyverkeztek az ott tárolt fegyverekkel. Annak ellenére, hogy néhány forradalmár, különösen az egyetemi ifjúság az általános fegyverfogás híve volt, nagy volt a fegyveres munkásoktól való félelem. Így aztán a birtok és a műveltség alapján alakult meg a polgári Nemzeti Gárda és az alája rendelt Akadémiiai Légió. Az ő feledatuk volt a forradalom vívmányainak megvédése, a közbiztonság és a rend fenntartása.
A forradalmárok magában véve hűek voltak a császárhoz, így az Akadémiai Légió létrejötte is az udvar jóváhagyásával történt. Ennek érdekében lépett fel Sabastian Jenull, az egyetem rektora is.
Az egyetem karjainak megfelelően 5 hadtestben szerveződött a légió, hozzájuk csatlakozott még a Képzőművészeti Akadémia és a Politechniai Intézet. Belépésre jogosult volt minden rendes hallgató, disszertáns valamint a doktorok kollégiumának tagjai és a professzorok. A doktorok kollégiuma és az egyetemi tanárok liberális köréből szerveződött a vezető csoport, biztosítva magának a vezető tisztségeket, és azon volt, hogy fékezze a radikális forradalmárok befolyását. Vezérelvük volt a nemzetek felette szabadságeszeme, demokratikus és szociális irányultságú erős nemzeti tudat és az alkotmányos monarchia. A liberális eszmék túlsúlya következtében a Légió túlságosan kozmopolitikai módon viszonyult a német nacionalizmushoz. Általános volt a lelkesedás a lenygelországi, franciaországi, különösen a magyarországi forradalmi mozgalmak iránt.
A Légió saját egyenruhát viselt, aminek legfontosabb tartozáka volt a kalap (calabrese) kokárdával (előbb a fehér, majd fekete-piros-arany), ami aztán a forradalmár jelképe lett. 1848 májusában 6000 tagot számlált a légió, csökkenő létszámmal.
A légionisták nagy tekintéllyel rendelkeztek fejlett politikai öntutattal; az egyetem aulája néhány hétig Bécs politikai központja volt. A szabad sajtó tudósításai mitosszá emelték az egyetemi hallgatók érdemeit, amelyek messze a 20. században is formálták a forradalomról alkotott képet.
Politikai céljaik megvalósítása terén a diákság a tiltakozás új és hatásos eszközeit fejlesztette ki. Ez oda vezetett, hogy a kormányzati oldal hamarosan követelte, hogy az Akadémikus Légió tartsa magát távol a politikától. Olyan hírek is lábra kaptak, hogy fel kell oszlatni a Légiót, ami viszont csak az ellenzéki szellem felerősödését szolgálta. A májusi forradalom az oktrojált alkotmány és a katonaság visszavonását követelte Bécs belvárosából május 15-én. Május 26-án barrikádokat emelt a Nemzeti Gárda egy része a külvárosi munkásokkal karöltve. Ezek a májusi napok voltak az egyetemi ellenzéki vezetés fénypontjai. Az egyetem bezárása és sok diák távozása gyengítette a légiót. A liberálisok és a radikálisok között kitört viszálykodás csökkentette a cselekvőképességet.
Októberben, amint a forradalom leverése vette kezdetét, a Légió ugyan egyöntetűen a radikálisok oldalára állt, mint önállóan cselekvő viszont háttérbe szorult. Sok légionárius tiszti szerepet vállalt a város védelmére sietősen létrejött mozgó hadtestben. Bécsnek a császári csapatok általi bevétele és az egyetem elfoglalása október 31-én megpecsételte az Akadémiai Légió sorsát, és már a rá következő napon kihirdették feloszlatását.
