A pozsonyi Mihály-kapu és az időkapszula

   A Szlovákia fővárosába, Pozsonyba látogatók aligha hagyják ki a város ikonikus épületének, a Mihály-kapunak a megtekintését, a benne levő fegyvermúzeumot és az alatta elhelyezett 0. kilométer jelzését, amely mutatja egyes európai városok innen mért távolságát. Az eredetileg gótikus stílusban épült kapu már az 1379-es városi adólajstromban is ezen a néven szerepelt, tehát már akkor létezett és mára az egyetlen megmaradt várkapu a négy közül, amelyen a városba be lehetett lépni. Tény, hogy a történelem folyamán jelentős szerepe volt ezen kívül is, hiszen a felső traktusában lakott régen a városi őrség, ők figyelmeztették kürtszóval a lakosságot a tűzesetekre, illetve ellenség közeledtére. Ők kezelték a toronyórát is, és innen kiáltották ki egészen 1919-ig, amikor a város Csehszlovákia része lett, az új év kezdetét. A kapu, mint építmény is egyedülálló, 51 méteres tornya tetején helyezték el a sárkányt legyőző Mihály arkangyal szobrát, Eller Péter helyi rézműves mester 1758-ban készült alkotását.

   A szobor az idők folyamán erősen megrongálódott, rengeteg piszok rakódott rá, ezért a város és a műemlékvédők úgy ítélték meg, hogy éppen itt az ideje a felújításnak. Tavaly késő ősszel ezért megkezdődött a torony és szobor restaurálása. Leemelték a szobrot a magasból és Mihály arkangyal fejében rátaláltak egy időkapszulára, dobozkára, amelynek felnyitását nagy-nagy várakozás és kíváncsiság előzte meg. Az időkapszulákban ugyanis rendszerint olyan tárgyakat és üzeneteket rejtenek el, amelyek az utódok számára sokat mondhatnak a korról, a körülményekről, az emberekről, a társadalomról. A Mihály arkangyal szobrának fejében elhelyezett kapszulát a Pozsonyi Kulturális és Információs Központ, a Fővárosi Önkormányzat, a Pozsonyi Városi Múzeum munkatársai közösen nyitották fel, és még a közösségi oldalakon is közvetítették az eseményt, nagy-nagy érdeklődés közepette. A ládikó tetején a 17ME58-as jelzés volt, amely a kapszula elhelyezésének évére és a szobor készítője nevének iniciáléjára utal. Megállapítást nyert az is, hogy a kapszulát 1845-ben helyezték el, amikor legutoljára a szobrot restaurálták. A téglalap alakú patinás dobozkát Stanislav Kožela szobrászművész nyitotta fel, és rögtön látni lehetett, hogy az jó állapotban maradt meg. A szobrászművész-restaurátor óvatosan nyitotta fel, egyrészt mert semmiképpen sem szerette volna, hogy az megsérüljön, másrészt pedig sejthető volt, hogy benne könnyen lángra lobbanható papírok, dokumentumok is lehetnek. Végül korabeli pénzek, bankjegyek, érmék kerültek elő, valamint az építőmesterek névsorát tartalmazó dokumentumok, és olyan üzenetek, amelyek még 1758-ból származnak, továbbá a városi tanács tagjainak listája és latin, magyar, német nyelvű iratok. A felnyitásnál jelenlevők nem titkolták csalódásukat, amikor nyilvánvaló lett, hogy nincs egyetlen szlovák nyelvű irat sem, de hát hol volt akkor még a szlovák nyelv és a szlovák államiság?

   A szobor felújítása után, amely komoly munkát igényel, az időkapszula újra visszakerül eredeti helyére, a szobor fejébe, kiegészülve a napjainkra jellemző tárgyakkal, dokumentumokkal. A Pozsonyi Kifli Társaság, amely felbecsülhetetlen munkát végez a főváros magyar hagyományainak megőrzésében, kiállításokkal, kiadványokkal, városi sétákkal irányítja rá a figyelmet az egykori koronázó város magyar emlékeire és értékeire, szeretné elérni, hogy magyar nyelvű üzenetek és dokumentumok is elhelyezést kapjanak benne.

  A Mihály-kapuban egyébként nagyon színvonalas fegyvergyűjtemény tekinthető meg, az építményt körbefutó folyosóról pedig gyönyörű kilátás nyílik az Óvárosra. A fegyvermúzeum azonban a felújítás alatt zárva van, a restaurálást követő nyitás után azonban bizonyára ugyanolyan lesz az érdeklődés iránta, mint az elmúlt évtizedekben.

Benyák Mária