Kamenyeczky István

Kamenyeczky István

1921 – 1991 – 2021, mindhárom évszám markánsan idézi emlékezetünkbe Kamenyeczky István nevét és alkotó tevékenységét. A 2000-ben Bécsben elhunyt művész kitörölhetetlenül belevéste nevét az általa megmunkált kőbe, mégsem árt születésének 100. évfordulóján (1921. augusztus 2-án született Kunágotán) ismét reá terelni a figyelmet.

A második évszám felidézése azért fontos, mert 1991. augusztus 24-én Alois Mock osztrák és Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter a szobrászművész jelenlétében avatta fel több mint hat méter magas gránitból faragott em-
lékoszlopát közvetlenül az osztrák-magyar határon Hegyeshalom és Nickelsdorf/Miklósfalva érintkezési pontján (jelenleg Bécs irányából a 63. kilométerkő magasságában fekvő parkolóhelyen található). Az „Áldoza-ti kő” a Vasfüggöny lebontására emlékeztet.

A megjelölés más alkotására is vonatkozik: 2007-ben, közvetlen az Andau/mosontarcsai híd magyar oldalán, Kapuvár térségében ke-rült sor „Memento 1956”-ra keresztelt fehér márvány emlékoszlopa felállítására, ami viszont 1956-nak, a forradalomnak és menekültjeinek az  50. évforduló alkalmából állít emléket.

Kamenyeczky István személyével és művészetével ismételten foglalkoztunk a Bécsi Napló hasábjain. Jelentőségét, stílusát valamennyi méltatás kellőképpen kidomborította. A jubilánst ebből a megfontolásból most másik oldaláról közelítjük meg. Kamenyeczky többnyire monumentális szobrai mellett domborműveket is alkotott, sőt, sajátságos
alkotóelemeit alkalmazta a kereszt útnak készített bronz domborműveiben is.

Más oldaláról, jellegzetes művészeti irányzatát követve mutatkozott be színes ólomkeretes ablaküvegeivel.  Ezek-
ből állítottuk össze ízelítőt, kiemelve, hogy az 1956-ban Ausztriába menekült művész tovább él emlékezetünkben és
száz év sem koptatta meg jelentőségét.