Magyar Napló XXXV. évfolyam 2024. április
A Magyar Napló folyóirat áprilisi számának tartalmából:
A Nyitott Műhely rovat áprilisi vendége Győri László József Attila-díjas költő, író, akit Zsille Gábor költő, szerkesztő kérdez irodalmi műhelytitkairól, legkedvesebb olvasmányairól, költői hangjának formálódásáról: „Nem egy versemben írtam a szabadságról, ez a motívumom vissza-visszatér. Nem határoztam el, hogy én pedig beleírom egy-egy versbe, szándéktalanul történt: nagyon foglalkoztat a szabadság gondolata, mert annyiszor volt dolgom az ellenkezőjével. Amikor 1956 őszén Orosházán, természetesen Kossuth Lajos szobra előtt, összegyűlt a hatalmas tömeg, és egy gimnazista fiú elszavalta a Nemzeti dalt, én is rekedt lettem tőle: »Rabok legyünk, vagy szabadok!« Tizennégy éves múltam, nagyon szép kor volt – nem lesz többé ötvenhatos földindulás, még az 1989-es újratemetés sem ért föl vele.”
A lapszámban továbbá Banner Zoltán, Czilczer Olga, Fekete Vince, Filip Tamás, Győri László, L. Móger Tímea, Mezey Katalin, Regős Mátyás, Turczi István versei, valamint Hajdú László, Makkai-Flóra Ágnes és Viivi Luik prózái szerepelnek.
Bálint Péter tanulmányában az istenítéletet kiérdemlő és más büntetést maga után vonó tettek megnyilvánulásait vizsgálja a népmesei narratívákban: „Évszázadokon keresztül s talán máig is a paraszti társadalomban – miként a városi vallási közösségekben is – a Tízparancsolat (a Törvény) és az aranyszabály ismeretében éppúgy tudatában voltak az egyes emberek a nekik tulajdonítható, nekik felróható bűneikért személyesen tőlük számonkérhető felelősségnek, a gonosz tettüket előbb vagy utóbb követő (isten)ítéletnek, miként a jámbor magatartásukért vagy megbocsátott bűnükért kiérdemelt isteni kegyelemnek.”
Biernaczky Szilárd néprajzkutató, afrikanista tanulmányában az életpálya, ezen belül a kirekesztettség felől közelíti meg Tollas Tibor (1920–1997) költői életművét: „Október 23 című versének utolsó sora („Fegyver nélkül is győztesek”) még a fegyveres küzdelem elkerülését reméli, de az Emlékbeszéd egy fiatal harcos felett című költeményben már egy húszéves emlékére szakad ki belőle a rekviem. Majd következnek az első ausztriai élmények: a szabadság végtelenül szétterülő érzését azonban máris fojtogatja a magyarság tudata (…). S ettől kezdődően Tollas költészetében lépten-nyomon előbukkan a kirekesztettség, mi több, a kitaszítottság fájdalma.”
Kovács István költő, történész az idén 90 esztendős Gömöri György költő, irodalomtörténész, polonista nemrég megjelent lengyel nyelvű kötetét (Én lengyel íróim és költőim) és magyar–lengyel kapcsolattörténeteit ismerteti esszéjében: „Nem egy lengyel írónak, költőnek Gömöri György közvetítésével jelentek meg írásai: vagy emigráns lengyel lapokban, elsősorban a párizsi Kulturában, vagy angol, német és francia nyelvterületen fordításokban. Közülük többen az ő közbenjárása révén találtak a nyugati országokban fogadókészségre, támogatásra.
Említhető (…) Antoni Słonimski, a két világháború között szintén a Skamander csoporthoz tartozó költő, akit 1968-ban Gomułka név szerint a rendszer ellenségei között említett egy értelmiséget elítélő beszédében. Márpedig ez egyet jelentett a publikálási lehetőség megvonásával. Ebből a politikai karanténból kellett őt kimenteni.”
A Könyvszemle rovatban Szécsi Margit Bicskám és szívem kinyitva, Csontos János Húszezer nap, Turczi István Reggelre megöregszünk, Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak, Babics Imre Dérkristályok Növekvő Sóhajából, Tallián Mariann Lampionvirág, illetve a Törvényen kívüliek című kötetéről olvashatunk.
Lapszámunkat a Szervátiusz Jenő-díjasok Műcsarnokban kiállított munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
