Orosz rulett vagy sakkjátszma?

Ukrajna orosz invázója megrázó, embertelen agresszió, de nem meglepetés. Hogy a világot mégis meglepetésként érte, az nem a támadó felelőssége. Putyin évek óta a leghatározottabban figyelmeztet és egyértelműen ellenzi Ukrajna NATO csatlakozását. Tisztábban nem is beszélhetett volna. Nem vették komolyan. Még a legutóbbi időben sem, amikor az orosz elnök az Ukrán határ mentén felsorakoztatta és hónapokig táboroztatta hadseregét. Blöfföl, mondták. A legpesszimistábbak is csak odáig merészkedtek, hogy legrosszabb esetben Putyin elismeri a két szakadár köztársaságot a Donyeck-medencében és csapataival megszállja azokat. A Krím-félsziget 2014-es elfoglalása óta, ez sem lett volna akkora szenzáció, annál is inkább, mivel az orosz katonák, nem hivatalosan ugyan, de gyakorlatilag már benn voltak. Aztán jött a pofáraesés! Sajnálom, de a helyzetre nem találok plasztikusabb kifejezést.

A nyugati sajtó most tele az orosz elnök elmeállapotát elemző, azt nagyon kedvezőtlenül minősítgető cikekkel, de nagy a baj, ha a nyugati kancelláriákon is hasonlóképpen gondolkodnak. Ismerjük be, hogy a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián elhangzott elhíresült beszéde óta, Putyin mindvégig logikus és következetes volt. Vegyük tudomásul, hogy a megerősödött és több, mint hatezer nukleáris robbanófejjel rendelkező Oroszországot nem tudjuk legyőzni. Putyin sem fogja frontálisan megtámadni a NATO-t, közvetlen háború esetén ugyanis, aki vesztésre áll azonnal a nukleáris arzenálhoz fog nyúlni. Addig nem. Nem értem a világsajtóban időnként elhangzó riogatást, miszerint Putyin bármikor megnyomhatja ama bizonyos piros gombot. Miért nyomná meg? Terveinek végrehajtása, ha akadozva is, de megállíthatatlanul halad. Ameddig nem áll vesztésre, nem nyomja meg a gombot. Ennek a logikai játéknak ez a vérfagyasztó szépsége: mindenki tisztában van azzal, hogy bárki is nyomja meg a piros gombot, mindenki veszít és elvész – negyedóra különbséggel.

Ne játszunk orosz rulettet Putyinnal, inkább sakkjátszmára hívjuk ki az orosz elnököt! Vigyázat, hatalomgyakorlásának elmúlt huszonkét évére visszatekintve megállapíthatjuk, hogy embertelenül jól sakkozik. A világ szemében most méltán maga az ördög, de vegyük észre mennyire higgadtan rakta fel és mozgatja bábuit. Az orosz rulett action gratuit fatalizmusa helyett, az orosz elnök szenvtelen logikája ellen kell felvennünk a harcot, de tagadhatatlan, hogy cinikus világlátását nem könnyű parírozni. Persze, neki is megvannak a maga gyenge pontjai: a dekadens nyugati világ iránt érzett mélységes lenézése őt is veszélyes előítéletek útjára terelhetik, ezért őt is érhetik meglepetések.

Sakkozzunk! Hatalmas, jól felszerelt hadsereg egy ország határán, több hónapja invázóra készen. Nincs hadvezér vagy sakkjátékos, ki ennyi előkészület után támadását visszavonná. Putyin támadott és senki nem volt erre a lépésére felkészülve. Most, hogy a háború már javában zajlik, a nagy koponyák a világon azon tanácskoznak, hogy mi lesz a háború kimenetele és hogyan osztják fel Ukrajnát? Ezen nincs mit tanakodni: a háborút Putyin megnyeri és nem osztozkodik, neki egész Ukrajna kell. Csak idő kérdése, hogy célját elérje. Sem stratégiai, sem „erkölcsi” okból nem veszíthet. Nyerni fog, mert nyernie kell: a kockát elvetette és mindent feltett egy lapra. Az igazán nagy kérdés, hogy mihez fog majd kezdeni ezzel a győzelemmel?

Jó sakkozóként, egyelőre nem nyit több frontot, de amennyiben Ukrajnában a dolgok mégis rosszul alakulnának számára, néhány nagy hatású oldalhúzás lehetősége áll rendelkezésére. Nem fog egy NATO-tagországot megtámadni. Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete chartájának ötödik cikkelyét ő is komolyan veszi. Meglehet komolyabban, mint egyik másik NATO-tagország. Hiába riogatnak tehát a Baltikumban, efelől mindenki nyugodtan aludhat. De ott van Skandinávia! Finnország, Svédország semleges országok, viszont a Nyugat oszlopos, szerves tagjai. Ott állnak védtelenül és csak békében tudják megvédeni magukat. Most felébredtek: a NATO-csatlakozásukról szóló, hosszú évekre elhúzódott társadalmi vita hirtelen lezárult és nagyon csatlakoznának. E sorokat olvasva, sokan akár fel is háborodhatnak: Putyin soha nem fogja Finnországot vagy Svédországot megtámadni, teljesen kizárt!

Csak néhány napja ugyanezt mondta a világ Ukrajnáról. Nem kétséges, ha szükséges, Putyin megtámadja Skandináv szomszédjait. Katonailag semleges országok, és hiába EU-tagok, az EU-nak (még mindig) nincs saját hadserege. Nem igyekszik föltétlenül elfoglalni őket, de nagyot üthet a „Szabad Világon” és bebizonyítja, mennyire ki van az neki szolgáltatva. Finnország orosz lerohanásának történelmi hagyományai vannak. A Nyugat számára kisebb horderejű további oldalhúzási lehetőségek: a Moldvai Köztársaság belerángatása a háborúba a szakadár Transznisztria miatt vagy az amúgy is már nagyon billegő békéjű Bosznia-Hercegovina lángbaborítása.

Kétségbeejtően hangzik, mit lehet tenni?! Sakkozni kell! A sakkmesterek tudják, hogy az egész táblát és a végső célt kell nézni: ne mi kapjuk, de mi adjuk a mattot. A cél érdekében elkerülhetetlen bizonyos bábuk feláldozása és bizonyos kedvezőnek látszó helyzetek kihasználásáról is le kell mondani. El kell dönteni, hogy alapvetően defenzív vagy offenzív stratégiára rendezkedünk be és részben alkalmazkodnunk kell az ellenfél harcmodorához is. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy - logika ide vagy oda - a való világ több mint egy sakktábla és, az orosz elnök megrögzött elképzelései ellenére, a legtöbb szereplő sem bábú. Ami biztos: orosz rulettel, impulzív ötleteléssel, a hamarosan önpusztítónak, ezért a Nyugat táborán belül elkerülhetetlenül megosztónak bizonyuló gazdasági szankciódagállyal nem megyünk messzire. Jól figyeljünk oda mit teszünk, mert a sakkjátszmával ellentétben az életben és a történelemben van egy döntő különbség: ugyanazon játékosoknak csak egyszer lehet felrakni a táblát…

Másréti Kató Zoltán