Atomerőmű van, de még sincs

45 évvel ezelőtt 1978. november 5-én az osztrákok 50,5-49,5 százalékos szavazat aránnyal döntöttek a zwentendorfi atomerőmű (Tulln kerület) üzembe helyezése ellen. Ez az eredmény megkeserítette az Osztrák Socialista Párt és különösen az akkori kancellár Bruno Kreisky napjait.

Utólag visszagondolva, a zwentendorfi szavazás egy széles körű polgári mozgalom gyújtószikrája volt, amely később többek között az Alternatív Ausztriai Lista (ALÖ) és az Egységes Ausztriai Zöldek (VGÖ) megalapításához vezetett.

1978-ban Zwentendorf lakosságának túlnyomó többsége az atomreaktor üzembe helyezését támogatta. Az okok nyilvánvalóak voltak: több ezer alkalmazott vett részt az erőmű építésében, és sok helyi cég profitált az építkezésből. Végső soron az atomerőmű jövőbeni alkalmazottainak nagy része is a régióban telepedett le.

Ma már más a hangulat a városban, amit minden bizonnyal befolyásoltak az elmúlt 30 év reaktorbalesetei, mint például az USA-ban a harrisburgi Three Mile Island, majd Csernobil, vagy Fukushima, és végül a körülötte kialakult bizonytalan helyzet. De a zaporizzsja atomerőmű is az ukrajnai háborúban. Egy zwentendorfi lakos az ORF-nek adott interjújában ezt mondta: „Látom magamtól három kilométerre az erőművet és sokszor azt gondolom magamban: Istenem, milyen jó, hogy nem működik.”

A zwentendorfi erőmű egy része ma múzeum. A látványos komplexum túrái nagyon népszerűek. Kevésbé ismert, hogy az adminisztrációs épületet a zwentendorfi diákok alternatív iskolájaként is használták. Ma a fegyveres erők, a rendőrség és a mentőkutyás századok kiképzőközpontjaként is szolgál.

A zwentendorfi atomerőmű ma nem jelent veszélyt. Egyre közelebb kerülnek az erőmű telephelyéhez a szép családi házak. Megtörtént volna ez akkor, ha az atomerőmű működik? Ez rejtély.

Fetes