Erdélyi magyarok Európa értékrendtérképén

    Első alkalommal kerül sor arra, hogy erdélyi kutatóintézet egy erdélyi magyarokra vonatkozó reprezentatív adatfelvétellel kapcsolódjon be egy nagymintás nemzetközi összehasonlító vizsgálatba. A kutatást a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet valósította meg, még a COVID–19 járvány előtt, a European Values Study keretén
belül. A European Values Study egy nagymintás, longitudinális kérdőíves értékrendvizsgálat. A vizsgálat alapján készült elemzések általában az egyes országokat hasonlítják össze, a mostani hullámban ezekhez adódik a két külön kisebbségi mintás adatfelvétel, nevezetesen a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által készített erdélyi magyar és a Helsinki Egyetem által készített finnországisvéd vizsgálat.

    A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet a román kormány hozta létre. Az egyetlen olyan román kormányhivatal, amely nem Bukarestben működik. Kutatóinak mintegy kétharmada magyar anyanyelvű. Elsősorban a romániai magyar és roma kisebbségeket kutatja, de egy sor nemzetközi(elsősorban Kelet-Európára fókuszáló) vizsgálatban is részt vett.

Amiben nem különbözünk a többségtől: család, nemi szerepek, vallásosság 

     A kutatók az erdélyi magyarok értékrendjét európai összehasonlításban vizsgálták. Egyik legfontosabb kérdésük volt, hogy milyen dimenziókban azonos és mely dimenziókban különböző az erdélyi magyarok éstöbbségirománság értékrendje. A családra és a nemiszerepekre vonatkozó értékekben, illetve a vallásgyakorlásban nem volt jelentős román–magyar eltérés. Ezeken a területeken (európai kontextusban sajátos)romániai trendek jellemzőek az erdélyi magyarok esetében is.

    A különböző európai társadalmak között sincs különbség a tekintetben, hogy a családhoz való ragaszkodásnak kiemeltszerepe van. Abban azonbanmár jóval kisebb az egyetértés, hogy milyen értékek kapcsolódnak a családhoz, és egyáltalán mit tekinthetünk családnak. A kérdést négy dimenziómentén mérte fel a vizsgálat. Ezek a magánéleti liberalizmus, a családi kötelességtudat, a családon belüli, illetve a közszférában megmutatkozó nemi szerepelvárások.

    A magánéleti liberalizmust négy kérdésen keresztül vizsgálták, amelyek közül kettő a homoszexualitás, egy-egy pedig az abortusz és a válás elfogadottságára vonatkozott.Mind a négy kérdés tekintetében élestörésvonal mutatkozik meg Európa nyugati fele és az egykori szocialista országok között: az előbbieket elfogadóbb álláspont jellemzi. Az erdélyi magyarokra (és Romániára) a kelet-európairégión belül is kevésbé jellemző a magánéleti
liberalizmus. Így, egy 1 és 10 közötti skálán 2,4-es értéket  kapott a homoszexualitás, 3,5-öt az abortusz és 4,7-et a válás elfogadottsága. Összességében az erdélyi magyarok 9 százalékát jellemzi határozott magánéleti liberalizmus, míg a konzervatív értékrendet vallók aránya 60 százalékos.

    A családi kötelességtudatot két kérdésmérte. Ezek egyrészt arra kérdeztek rá, hogy a gyermekvállalás a társadalommal szembeni kötelesség-e, másrészt pedig arra, hogy a gyermekeknek kötelességük-e a szüleikről gondoskodni. Az első kérdés esetében az egyetértők aránya 56, a második esetében 59 százalék.Összességében az erdélyimagyarok 36 százalékát jellemzi erős családi kötelességtudat, míg 30 százalékára ez egyáltalán nem jellemző. Vagyis az erdélyi magyarok esetében az erőteljes magánéleti konzervativizmus mérsékelt családi kötelességtudattal társul. Ebben a tekintetben nincs számottevő különbség a romániai átlaghoz képest.

   A nemiszerepekkel kapcsolatban az erdélyi magyarok – a romániai társadalom egészéhez hasonlóan – megosztottak. A privátszférában erősebb a hagyományos nemiszerepekhez való ragaszkodás. Így 68 százalék szerint „lehet munkát vállalni, de amit egy nő igazán akar, az az otthon és a gyermekek”, és 52 százalék szerint„a férfi dolga pénzt keresni, a nő dolga a háztartásról és a családról gondoskodni”. A munkaerőpiacon és a közszférában ezzel szemben az egyenlőségpárti álláspont van enyhe többségben. Így „csupán” 44 százalék ért egyet azzal, hogy a férfiak jobb politikai vezetők, 42 százalék pedig úgy gondolja, hogy jobb gazdasági vezetők, mint a nők. A nők munkaerőpiaci diszkriminációját a kérdezettek fele tartotta elfogadhatatlannak, és egyharmada értett vele egyet. Ez
utóbbi arány alacsonyabb a romániai átlagnál (43 százalék). A nemiszerepek ilyetén felfogását, vagyis, hogy a közszférában elfogadottabb az egyenlőségpárti álláspont, mint a magánszférában, az ezzel foglalkozó kutatók gyakran írják az államszocializmus számlájára, amely, miközben ösztönözte a nők munkaerőpiacra lépését, a magánszférában a hagyományos nemi munkamegosztást támogatta.

    Lényeges eredmény, hogy a családdal kapcsolatos értékekben nincs különbség a többség és kisebbség között. Ebben a tekintetben az erdélyi magyarok Romániához, és nem a némiképp liberálisabb és inkább egyenlőségpárti Magyarországhoz hasonlítanak. Az erdélyi magyarok ezzel elütnek az olyan kisebbségi közösségektől, mint az észtországi oroszok, bulgáriai törökök, vagy macedóniai albánok, ahol a többséghez viszonyítva eltérő (alapvetően konzervatívabb) családi-magánéleti mentalitás jellemző.

Vallásosság

    A vallásosság tekintetében Románia sajátos helyzetét kell kiemelnünk, amely gyakorlatilag minden mutató szerint Európa legvallásosabb országa. Itt a legmagasabb a felekezeti kötődéssel rendelkezők (97 százalék), a rendszeresen templomba járók (31 százalék), a rendszeresen imádkozók (81 százalék), a magukat vallásosnak tekintők (85 százalék), az istenhívők (97 százalék) és a feltámadáshívők (69 százalék) aránya. Az Európa nyugati felét jellemző
szekularizációstrenddelszemben ráadásul Romániában inkább egyfajta vallási revitalizációról beszélhetünk, ami az előbb említett mutatókban is megmutatkozik. Az ezzel foglalkozó kutatók több tényezőt említenek az intenzív vallásosság okaként. Egyrészt, a Román Ortodox Egyház ugyan alárendelődött az államnak a múlt rendszerben,
de más országokhoz képest erős intézményrend szerrel vészelte át ezt a periódust. Másrészt, az ortodox egyháznak a rendszerváltást követően privilegizált viszonya volt az államhatalommal, ami jelentős állami beruházással járt együtt az egyházi infrastruktúrába. Az elmúlt 30 évben a templomok száma majdhogynem megduplázódott, és egy sor állami finanszírozású rendszerben (oktatás, egészségügy, büntetés-végrehajtás stb.) jelent meg az egyház. Ez egyszerűen megnövelte az egyháziszolgáltatások súlyát és jelenlétét a hétköznapokban.

    Eredményeink szerint az erdélyimagyarokatis a romániaihoz hasonló (európai összehasonlításban kiugróan magas) vallásosság jellemzi, annak ellenére, hogy a magyarok túlnyomó többsége nem a domináns ortodox felekezethez tartozik. Így az erdélyi magyarok 99 százalékának van felekezeti kötődése, 34 százalékuk templomlátogató, 83 százalékuk imádkozik rendszeresen, 89 százalékuk tekintimagát vallásosnak. A fokozott vallási aktivitás egyébként más, a többségtől eltérő felekezethez tartozó kisebbség esetébenisjellemzőnek bizonyult.

Kiss Tamás
Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár