XXXV. évfolyam 2023. július
A Magyar Napló júliusi számának tartalmából:
„Nekem ez a te Edgárod mán első perctűl nem tetszett… Mán a neve se. Meg különben is milyen ember az, aki egy kaszát nem tud megfogni, csak azt a számológépet baszkerálja. Kártya közt a hetes az ilyen.”
(Lakatos-Fleisz Katalin: Júliusi este)
A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának júliusi vendége Oláh András tanár, költő, a Partium folyóirat főszerkesztője, akivel Kürti László költő, szerkesztő beszélget emberi és irodalmári pályájának alakulásáról: „Volt idő, amikor valóban ömlöttek belőlem a szavak. Most szélcsöndes idő van. Pihentetem a verseket. Vagy ők pihentetnek engem. De valóban vannak az ember életének olyan pillanatai, amikor szüksége van arra, hogy kibeszélje a benne felgyülemlő dolgokat. Ez egyfajta megkönnyebbülést okoz, mert ezek a versek mindig a kérdőjelek mögé íródnak. (…) Számomra az a jó vers, ami nem enged el. Amihez kényszeresen újra és újra visszanyúlok. Ami hetek-hónapok múlva is bennem zakatol.”
A lapszámban továbbá Kovács István, Lackfi János, Lajtos Nóra, Oláh András, Tóth László, Vári Fábián László, Zsumeken Nazsimedenov versei, valamint Andrej E. Skubic, Burns Katalin és Lakatos-Fleisz Katalin prózái szerepelnek.
Nemes Attila szerkesztő Beke Mihály András íróval, kultúrdiplomatával készített kisinterjút a szerző legújabb, „Nincsen számodra hely” című esszékötetéről, amely éppúgy tárgyalja Európa és az erdélyi magyarság sorskérdéseit, mint Az ember tragédiáját, vagy épp a kulturális diplomácia szerepét: „Miután a kereszténység megszűnt Európa egységének kifejezője lenni, megszületett belőle az új egység, a modernitás. Igaza lehet Huntingtonnak abban, hogy a Nyugat tragikus módon összetévesztette »a« kultúrát »a« civilizációval, azaz a modernitással, így a kultúra elvesztette a maga nemességét. Nem a kultúra hasonítja magához a modernitást, hanem ellenkezőleg: a modernitás hasonítja magához és egyben banalizálja a kultúrát.”
Horváth Júlia Borbála író, kulturális antropológus tanulmányában a mára háttérbe szorult irodalmi műfaj, a szociográfia szerepét vizsgálja a Kádár-korszak bomlasztásában és a magyar valóság megismerésében. Vitéz Ferenc költő, irodalomtörténész, egyetemi oktató tanulmányában azt járja körül, hogy milyen közlésformák, stíluselemek és narrációs módok, a külső és belső valóság milyen egymásban tükröződő játékai alkotják meg Tamási Áron műveinek „költői vegytanát”.
A Könyvszemle rovatban Balázs Ádám A legnagyobb székely – Orbán Balázs élete és munkássága, Ferdinandy György Szól a kakas, Oberczián Géza Téridő, Cs. Varga István Hagyatékból – örökség. Bencés tanáraim, példaképeim, diáktársaim, valamint Both Balázs Üres ég alatt című kötetéről olvashatunk.
Lapszámunkat a Gyulai Művésztelep alkotói munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
Előfizethető:
