Ébredő öntudat

  Bizakodással tölthet el mindenkit, aki kézbe veszi a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Őrség c. kiadványának 61. évf., 2019. decemberi számát. A 88 oldalas egyesületi folyóirat tartalmát tekintve többnyire ugyan válogatás a korábbi számok anyagából, ezúttal azonban más optikában jelenül meg mind az Őrség, mind pedig a szokásostól eltérő összeállítás. Ezúttal honismereti anyagok kerültek terítékre versben és prózában. Az igény mindenféleképpen irodalmi, és ezt még akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a valamikori határőrvidék ma már kétnyelvű írásai közvetlen a szülőföldből nőttek ki, vagyis tájjellegűek. 18 szerző került a kötetbe, akik egészen sajátságos módon vallanak tájról és emberekről, az erősen kivesző hagyományokról. Összességükben kibogozható az a kép, ami az „őrvidéki” tudatot őrzi, illetve jellemzi.

  A tájleíró, a mindennapi élet folyását, az anekdotaszerű történeteket megörökítő írások hűen tükrözik mindazt, ami megesett.

  Akad aztán valaki, akinek nyelvi és tudatbeli felkészültsége példamutatóan a kisebbségi sors axiómájaként emelhető ki. Az 1957-ben született Pulay Gyuláról van szó, akinek mintegy felfedezője és népszerűsítője az ugyanezen évben született Baumgartner Gerhard. Ha valaki hiteles képet akar nyerni a kisebbségi létről, mintegy imamalomként kell el- és elmondania a tájszólásban, a nyelvkeveredésre jellemző helyzetelemzéseit. Meglepő, hogy a kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat meghatározás nem Erdélyben, de még a Felividéken sem, hanem éppenséggel a (Felső) Őrségben született meg. A rejtélyes Pulay Gyula verseit, akinek hol és miben létéről Baumgartner Gerhard sem nyilatkozik egyöntetűen, elsőként a Győrben megjelenő Műhely közölte 1987-ben.

  Külön színezetet nyújtanak a kötetben Karal Viola rajzai, amelyek művészileg és a népéletre vonatkozóan is kifogástalan alkotások.