Éhínség Budapesten a nagy háború után

Az Indiana University Press "Budapest's Children" címmel adta ki Frederike Kind-Kovács a drezdai egyetem Hanna Arendt Intézetének tudományos munkatársának könyvét, melynek alcíme: Humanitárius segély a nagy háború után. A szerző ez év nyarán elnyerte a Grace Abbott könyv-díjat a 2022-ben megjelent legjobb angol nyelvű, gyermekek oldaláról megírt történelem kategóriájában.

Az első világháború majd a két forradalom, a román megszállás, az ország román majd szerb kirablása, a K und K felbomlása utáni káosz éveiben Budapest lakossága megduplázódott.

Az elüldözött, vagy önkéntesen emigrált félmillió magyar főleg Budapestre jött, igy alakultak ki a vagonlakások, barakkok, a Mária Valéria,- Auguszta-, Zita telepeknek nevezett nyomornegyedek a fővárosban. A magyar halálozási számok megelőzték a születésszámot, a gyermekhalandóság az újszülöttek első évében 20 százalék volt. A szociális ellátás teljes csődje Budapesten élelmiszerhiányhoz, gyermekéhínséghez vezetett. Éhség krízisek szerte Európában voltak a vesztesek oldalán, de hozzánk a Tanácsköztársaság bukásáig alig jöttek segélycsomagok, így 1926-ig kirakatnyomor országgá váltunk.

A magyar szociofotó megalapítójának, Tábori Kornélnak komoly szerepe volt abban, hogy az amerikai és a nyugati nyilvánosság megismerje a háború és a forradalmak sújtotta Budapest problémáit. Tábori az első magyar szociofotós albumban Egy halálraítélt ország borzalmaiból című kiadványában, adatokkal beszámolóval és fényképekkel bizonyítja, hogy a legszegényebb rétegek éheznek, és ez leginkább gyermekeket sújtja. A kimondottan a külföldi hatalmakat megszólító albumban angolul, franciául és olaszul olvashatók a szövegek.

Az amerikai és nyugati újságokat ellepik a háború legvédtelenebb áldozatainak a magyar gyermekek angolkóros, felpuffadt hasú képei.

A történelemben ez az első olyan háború, ahol az ellenkező oldalon álló szenvedő népeket a győztesek megsegítik és beindulnak az amerikai segélyező szervezetek az Amerikai Vöröskereszt ARC “Action to Protect Mothers and Children in Hungary”: az Amerikai Vöröskereszt Anya- és Csecsemővédő Akciót indít Magyarországra James Pedlow személyében. Herbert Hoover ARA (American Relief of Administration), az Amerikai Segélyszervezet megalapítója is együttműködik velük és a Rockefeller Foundation is missziót küld Magyarországra. Európában a Rettet das Kind is segít.

A kommün bukása után érkezett volna meg az első amerikai szállítmány Fiumén keresztül, de csak Zágrábig jut el a 25 vagon disznóhús. Ennek utána a szervezéshez ma is kitűnően értő amerikaiak élelmezéshez értő szakértőket küldenek Magyarországra, akik éhségtérképeket készítenek, felmérik élelmiszerelosztási helyzetet és élelmiszer raktárakat szerveznek. Az amerikai nép adományából Nyugat Európából vásároltak élelmiszert, és megszervezték az élelmiszertranszportot, a kiszállítást a helyi ingyen konyhákhoz , főzést a helybeliek Gyermekvédő Liga és a Stefánia Szövetség tagjai és lelkes szociális nővérek végezték. Az amerikaiak hatvan ingyen konyhát szerveznek meg, ahol ebédet főznek, de a gyerekeknek és az anyáknak tejkonyhákat, tejkiosztó állomásokat rendeznek be, tejjegyeket osztanak és 106 ezer rászoruló gyerek kap reggelit és ebédet.

Iskolákban, óvodákban, közintézményekben, templomokban szervezik az ételosztást.

Tudományosan kutatták, hogyan lehet a gyerekeket 14 éves korukig úgy feltáplálni, hogy a szervezetük ne érezze meg a háború és azt követő évek éhínségét, gyerekek felépülést tartották szem előtt, orvosokat küldenek, hogy minden rászoruló gyereket megvizsgáljanak, mert a háború alatt és után megdöbbentő számban haltak meg alultápláltság miatt csecsemők a nyomornegyedekben, a munkáskörnyékeken.

Az első világháború után 60 ezer magyar gyerek utazhatott nyugat-európai befogadócsaládokhoz az itthoni éhezés és nyomor elől. A legtöbben Hollandiában és flandriai Belgiumban tölthettek el négy hónapot, miközben testileg és lelkileg is regenerálódtak.

Krúdy Gyula ekkor írta meg a Liga gida kalandjai Hollandiában és a világ egyéb tájain című mesekönyvét. Sok egyéni gyerektörténetet olvashatunk a könyvben, előfordult, hogy a magyar gyerekek örökre a pótszülőknél maradtak.

Legsikeresebb szervező ebben a Holland misszió volt, Clinge Fledderus holland konzulnak emléktáblája még ma is meg van Budapesten Üllői út 4 sz. alatt.

A Nemzetközi Vöröskereszt segélyakciókat indított, főleg az Egyesült Államokból, illetve a harcok során semlegesnek maradó országokból – például Hollandiából – érkeztek az adományok: ruháktól az orvosi felszereléseken át az élelmiszerekig.

Az amerikai magyarok tudtak küldeni élelmiszerjegyeket illetve tejjegyeket a rokonaiknak.

James Pedlow kapitány az Amerikai Vöröskereszt az élelmezési transzport, technológia és szervezés szakembere szinte szupersztár lett Budapesten, más nagyobb ipari városokba is elment és szervezte az élelmiszercsomagok eljuttatását(Miskolc, Pécs)

Bár voltak svájci, brit, holland, svéd, dán, norvég és a Joint missziók, de az igazi elosztó állomásokat az amerikaiak szervezték. Korábban a magyarok mereven, a beosztások szerint osztották ki élelmiszercsomagokat, először a katonák, majd az állami alkalmazottak kaptak. Az amerikaiak, szükség szerint és mindent pontosan dokumentálva osztották ki ételt, az anyáknak és a gyerekeknek tejigazolványokat, étkezőjegyeket adtak ki, a legvédtelenebbeknek segítettek először.

Az amerikai segélyszervezetek munkássága 1921-ben nyarán befejeződött. A hálás budapesti nép pedig mellszobor avatásával köszönte meg a két és fél évet Budapesten töltött James Pedlow munkásságát.

1922. május 11-én a New York Times még arról is beszámolt, hogy a magyar kormány hivatalos ünnepségen köszönetet mondott James Pedlow „bácsinak” az országban végzett segélymunkáért. A Városligetben „az európai országok történetében először állítottak szobrot egy élő amerikainak, talapzaton pedig ez olvasható: „állíttatta Magyarország James A. Pedlow, az Amerikai Vöröskereszt itteni biztosa tiszteletére”. A leleplezési ünnepségen Apponyi Albert gróf mondott beszédet. Visszautazása után is Pedlow segélycsomagok és karácsonyi ajándékok elszállítását szervezte még 1925 telén is Magyarországra, ezt egy Kentucky Himlerville-i magyar Bányászújság hirdetésében lehet megtalálni az interneten.

Meg kell még egy másik amerikait is említenünk, a magyar nemzeti kincsek védelmezőjét Bandholtz tábornokot is. A román csapatok a győztes nagyhatalmak jóváhagyása nélkül szállták meg az ország keleti felét 1919 nyarán. A nagyhatalmak ezért a román kivonulás felügyeletére nemzetközi bizottságot küldtek ki, amelynek tagja volt Harry Hill Bandholtz tábornok is. 1919. október 5-én a román csapatok körbevették a Nemzeti Múzeumot, és a tárgyak elszállításához már fel is sorakozott 14 teherautó. Bandholtz tábornok egy amerikai ezredessel a múzeumhoz sietett, és határozott fellépésével megakadályozta a Nemzeti Múzeum kipakolását, később is nemcsak a románok, a szerb csapatok rablótevékenysége ellen is fellépett. A Szabadság téren Bandholtz tábornok is kapott egy álló szobrot 1936-ban a magyar nemzettől. Az ő szobra visszakerült eredeti helyére Bush elnök látogatásakor, s az esemény centenáriuma alkalmából Nemzeti Múzeum parkjába egy emléktáblát is kapott az amerikai tábornok. Pedlow mellszobráról senki nem tud, hová tüntette el a történelem forgataga a Városligetből, holott sok ezer magyar életét mentette meg, egy egész magyar generáció felnövekedését segítette.

Valószínűleg ugyanazon szovjet elvtársak tüntették el Pedlow szobrát Bandholtzéval együtt 1949-ben, akik az amerikai Marshall-segélyt nem engedték Magyarországra. Kérjük az olvasót, ha tud valamit Pedlow mellszobor sorsáról, tájékoztassa a szerkesztőséget.

Bika Julianna

Sarasota FL