Mozdulj! Petőfi!

Vajdaságban félszáz intézmény vesz részt a rendezvénysorozatban

Több ezer embert szólítanak meg a szervezők, lesznek filmvetítések, előadások, könyvet adnak ki, videósorozat készült, történész- és tájkonferencia, „asszonykonferencia”, és egy szerb nyelvű tanácskozás szerveződik. A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, valamint a Magyar Nemzeti Tanács pályázatot hirdetett három Petőfi Sándor-mellszobor vajdasági köztéri elhelyezésére: közösségi összefogással készült videót várnak a kiírók, amelyben azt kell bemutatni, hogy miért is fontos a közösségnek és a településnek, hogy Petőfi-szoborral gazdagodjon. Lovas Ildikóval a programtervezet szerzőjével, a VM4K vezetőjével, az MNT Kulturális Bizottságának elnökével beszélgettem.

– XX. és XXI. századi, szabadkai, magyar, nő, író, közéletünk, kultúránk, irodalmunk meghatározó egyénisége lévén mi (minden) mozgatja/mozgatta meg Petőfiben, a XIX. századiban, költőben, forradalmárban, szabadságharcosban, hősi halottban?

– Három emléket mondok, noha mint mindenki, legalább száz dolog van, gyakorlatilag minden, amivel magyarként azonosulni tudunk. Magyarként, lázadóként, szabadságvágyóként, harciasként, szerelmesként. Hatéves ovisként a Füstbement terv című verset szavaltam, fehér trikó, piros rövidnadrág, lófarok. Fotó őrzi a pillanatot, látom az arcomon a szomorúságot, a szívem facsarodott össze attól, hogy milyen óriási dolog a szeretet. A gyomromban érzem ma is azt a gyermeki kiszolgáltatottságot, remegést. És tudom, ahogyan csak a gyerekek tudják, hogy ily módon megremegtetni csak a költészet képes. Amikor középiskolásokat tanítottam és azzal kezdtem, hogy Petőfi egy színész volt, vágyott a figyelemre, akarta – ez felcsigázta a kamaszokat, megnyitotta a lelküket. Rátaláltak Petőfire. Akkor értettem meg, hogy csak az a kérdés, eltaláljuk-e azt, mit kell mondani, megleljük-e a megfelelő szavakat. Szóval, semmi nem Petőfin múlik, hanem csak rajtunk. Ő ugyanolyan friss, modern, aktuális, időtlen és örök. A harmadik emlékem, a múlhatatlan, amit olyannak érzek, akár egy Petőfi-emlékművet, az a Bereményi Géza Petőfi halála című verséből született Cseh Tamás-dal. Akkor hallottam először, amikor még szinte kamasz voltam. Általuk tanultam meg, hogy nem az igazodás, hanem a szembefordulás – kellenek ügyek.

– Miben és mitől jellegzetesen vajdasági a Mozdulj! Petőfi!?

– Tőlünk. Attól, hogy mi vagyunk azok, ma élő vajdasági magyarok, akik megvalósítjuk ezt a rendezvénysorozatot. Kisgyermekek, újságírók, költők, zeneszerzők, színészek, tanárok, középiskolások, művelődési egyesületek kapcsolódnak bele a programsorozatba, mindenki, aki úgy érzi, köze van Petőfihez. És a vajdasági magyarok így érzik. Mindenki mozdult. Ez már önmagában óriási élmény! Szilágyi László vajdasági szobrászművész Petőfi-büsztöt formázott. Azt nyilatkozta, a lelkét akarta megformálni, azt, amitől olyan rövid idő alatt a mindenséget érintette. Az ilyen mondatoktól és hozzáállástól vajdasági magyar. Érzelmeink vannak és vállaljuk azokat. Emellett lesz történész- és tájkonferencia, ez utóbbi újdonságként fog hatni, ahogyan az ,,asszonykonferencia” meg provokatívnak tűnhet, de nem az. Ellenkezőleg. Csak nem félünk kimondani, hogy a fakanál is képes karddá lenni, és a tűvel nemcsak foltozni lehet, hanem kokárdát készíteni is. Emellett lesz egy szerb nyelvű konferencia az újvidéki Matica Srpskával, Petőfi szerb recepciójáról, ennek különösen örülünk, az együttműködés kiemelt jelentőséggel bír.

– Milyen itthoni Petőfi-kultuszhoz tud hozzányúlni és milyenné szeretné alakítani?

– Nem is tudom, hogy létezik-e nálunk bármiféle kultusz. Jellemző-e ránk? Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy érteni, érezni akarjuk és örülni neki. Ha kultuszt mondanak, akkor sokaknak a Petőfi Brigád jut az eszébe, az kultuszteremtő szándékkal történő névválasztás volt. A vajdasági magyar politikai és közéleti szereplők, amint lehetett, a Petőfi Brigádról elnevezett iskolákat ,,visszanevezték” Petőfi Sándorra. Ez nem azért történt, mert másik kultuszt akartunk, hanem azért, mert ez a normális hozzáállás. Ebben hiszek. A költők és a költészet erejében. Ilyen módon a Mozdulj! Petőfi! rendezvénysorozatot mindazok közösen fogják alakítani, akik részt vesznek benne. Nem tudhatjuk előre, milyen lesz. De az biztos, hogy rólunk fog szólni és arról, hogy Petőfi a mi költőnk. Fontosnak tartom a Petőfi nyomában című videósorozatot: 2500 kilométert jártak Petőfi nyomában – kordokumentum és művészet, hiszen Mészáros Gábor Petőfi-verseket mond, Szerda Árpád és Pálfi Ervin pedig zenét szerzett ezekhez a filmetűdökhöz. Kiemelném még a János vitézt, ami előadás formájában is megvalósul majd, de könyvben is megjelentetjük egy fiatal képzőművész illusztrációival. Emellett pedig nyilvános pályázatot írtunk ki Szilágyi László Petőfi-mellszobraira. A zsűri izgatott, mert máris látszik, hogy túljelentkezés lesz.

– A rendezvénysorozat létrehozásában kik vesznek részt és milyen formában?

– A Mozdulj! Petőfi! tervezetét én írtam, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének véleményezésével küldtük meg Budapestre, jelezve, hogy a vajdasági régió ilyen módon kíván, tud hozzájárulni a bicentenáriumhoz. Közel ötven intézmény, egyesület, iskola, sajtóorgánum vesz részt a rendezvénysorozatban. A megvalósulás formája a decentralizált, és mégis összefogott működési elv. A különböző részprogramokat azok dolgozzák ki, akik megvalósítják, de az emberek igénylik a közös gondolkodást, a közös élményeket. Minden hónapban vetítünk 1848-hoz köthető filmeket a Nemzeti Filmintézettel együttműködésben, és vendégül látunk olyan magyarországi művészeket, alkotókat, akiknek a gondolatai Petőfi kapcsán, a filmek kapcsán sokkal többről szólnak. Arról, miképpen tudunk együtt, közösen ünnepelni, érezni. Miképpen tudunk egy nemzethez tartozni ma is. A legfontosabb kérdés ugyanis ez, mert az elmúlt 175 év – hiszen ennyi telt el az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörése óta –, nemcsak adott ahhoz, amit egyetemes magyar nemzetnek nevezünk, hanem el is vett belőle. Ha elvett, akkor miképpen van mégis? Mert van. Ez a mi Petőfi ünnepünk lényege.

Készítette: Fehér Márta