Nem kell éhgyomorral vérvételre menni!

Változik az egészségügyben is a világ. Örömmel olvastam ezt a szinte mindenkit érintő hírt, amelyik megkönnyíti a labor diagnosztikát igénybe vevők életét.
Kinek ne lenne ismerős a kényszerű helyzet, amikor reggel éhesen s ettől
stresszesen indul vérvételre, ahol tudja: úgyis órákig kell várnia, míg sorra
kerül? Jó hírünk van: a sok évtizedes gyakorlat, amely szerint vérvétel csak
éhgyomorra jó, megdőlt! Már az orvosok sem kérnek ilyet a fehérvári
kórházban, amely pedig a zsúfoltságot is csökkentheti.

A vérvételre még most is sokan éhesen mennek, pedig nem kéne.
Senki előtt nem ismeretlen a gyakorlat, mely szerint, ha az ember vérvételre
megy, akkor szigorúan éhgyomorra tegye azt. Nem is kellett erről feltétlenül
szót ejteni a rendelésen, annyira beleivódott már ez a szigorú kitétel a betegek „univerzális tudatába”. Kényszerű és kellemetlen velejárója ez a
vérvételeknek – gondoljuk még ma is. Tévesen!

Az Európai Labor Társaságok Szövetsége (European Federation of Clinical Chemistry and Laboratory Medicine) 2016-os állásfoglalása ugyanis megfogalmazza: nem szükséges éhgyomorra vérvételre menni, sőt, sok esetben előbb látható a baj, ha normál rend szerinti étkezés mellett vesznek vért.
Ezt az álláspontot képviseli Reiber István, a Fejér Megyei Szent György
Egyetemi Oktató Kórház orvosigazgatója is, ám nem csak a tavaly kiadott
irányelv óta: - Sokáig tartotta magát a nézet, mely szerint vérvétel előtti este
ugyan még belefér egy könnyű vacsora, utána azonban már semmi, mert a
laboreredmény csak akkor megfelelő és értékelhető – mondja az
orvosigazgató, hozzátéve: ez egy nemzetközi orvos-szakmai állásfoglalás volt, melyet be is tartattak az orvosok. Ezzel az elvvel együtt járt, hogy a laborok várótermei reggel zsúfolásig teltek, amelynek pedig természetes
következménye lett a hosszú sorra kerülési idő. A várakozás feszültségét
pedig tovább növelte – és még növeli ma is – az, hogy a betegek egy része
természetszerűleg nehezebben viseli a reggeli éhséget, amely egy idő után
rosszulléttel, szédüléssel, feszültséggel járhat.

Az anyagcsere-betegségekkel is foglalkozó fehérvári orvosigazgató azonban
már korábban azt a nézetet képviselte, hogy vannak bizonyos, a vérből
kimutatható eltérések, amelyek nem éhgyomorra mérve korábban kimutatják
a bajt.

Így magyarázza a szakember: – Az éhgyomori állapot, amikor akár 8-12
órán keresztül nem vesz magához ételt az ember, valójában nem életszerű –
tehát az így levett vérből kinyert adatok sem a szervezet természetes állapotát mutatják. Máshogy szólva: ez egy mesterségesen létrehozott állapot, tehát nem is mutathatja a valós helyzetet.

- Erre jó példa a koleszterin vagy a vérzsír értékének alakulása, de ez
ugyanígy igaz a vércukorra is – tudtuk meg, ahogy azt is: a többi érték
alakulását azonban valójában nem befolyásolja az, hogy előtte étkezett-e a
beteg. Ezen tapasztalatból kiindulva a fehérvári kórház is csatlakozott a már
hivatalosan is kimondott állásfoglaláshoz, s kezdte el tudatosítani orvosaiban s a betegekben azt, hogy ez a több évtizedes bevett gyakorlat ma már nem
előfeltétele egy vérvizsgálatnak.

Nem elfeledve, sőt, kiemelve: – Nyilván vannak olyan speciális vizsgálatok, például, ha éhgyomori vércukoreredményre van szüksége az orvosnak, amikor nem szabad étkezni vérvétel előtt. De ezt tisztázza az orvos a beteggel – szögezi le Reiber István.

De minden más esetben felesleges éhezni! A fehérvári kórház orvosai ma már, ebből kiindulva, ha a saját szakrendelőiből küldenek beteget vérvételre, azt a laborral egyeztetve 10 óra utáni időpontra kérik. Így a reggeli idősáv kicsit felszabadul, amikor pedig inkább a háziorvosok által küldött betegek jelennek meg a vérvételen. Egyébként az elmúlt időszakban a tudományos fórumokon, szakmai megbeszéléseken folyamatosan tudatosítják a háziorvosokban is azt, hogy nem kell éhgyomorra kérni a vérvételt. Azzal tehát, ha reggelizik valaki vérvétel előtt, nem vét, nem lesznek rosszabbak a leletei, mintha éhgyomorra történt volna a vizsgálat. Reiber István hangsúlyozza: szakmailag elfogadott gyakorlatról, álláspontról van tehát szó. A gyakorlati megvalósításához azonban az kell, hogy kikopjon a betegek tudatából a sok évtizedes éhgyomori várakozások emléke és gyakorlata.

Prof.Dr. Birtalan Iván