Sajtó XXXV. évfolyam 2023. szeptember

„A mai fiataloknak tanulságul szolgálhat, hogy egy nívós, a társadalom hatvanas-hetvenes évekbeli rossz közérzetét hitelesen kifejező folyóirat-kísérlet megtorlásaként hogyan keserítette meg vagy tette tönkre hosszú időre az államszocialista hatalom a szerkesztők és az alkotók életét.”

(Pósa Zoltán: „Jobb (hasznosabb) a goromba igazság, mint a szép hazugság”)

                                                        ***

A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának szeptemberi vendége Bék Timur költő, akivel Szil Ágnes író, szerkesztő beszélget. A fiatal szerző első kötete, az Aszterión Khelidón-, Gérecz Attila- és Debüt-díjat is kapott. Huszonöt éves, de a szakma és az irodalmat kedvelő közönség érdeklődését máris magára vonta verseinek mélységével és esztétikájával: „…alapvetően jobban érdekelnek a dolgok, mint az emberek. Amikor az embert vizsgálom, akkor is inkább az érdekel, hogy hogyan működik, miért érzi, amit érez, milyen általánosságok manifesztálódnak benne, és így tovább. (…) jobban foglalkoztat a világ működésének megértése, mint az érzelmek megélése. Mérhetetlen szépséget látok a logikában, ezért vonzanak a természettudományok, és rendkívül örülök, ha az írásaim lekötik azokat, akik nálam jártasabbak e területeken.”

A lapszámban Bék Timur, Falusi Márton, Lázár Balázs, Mezey Katalin, Petőcz András, Sántha Attila, Serfőző Simon, Viola Szandra versei, valamint Kállay Kotász Zoltán, Simó Márton és Zsidó Ferenc prózái szerepelnek.

Mohai V. Lajos a szülőföld világának ábrázolásait veszi számba Kosztolányi Dezső műveiben: „Az Alföldi por (…) korán jelzi Kosztolányinak azt az irodalmi szándékát, hogy szűkebb hátországának pusztuló világáról művészi látleletet adjon. Bácska, Szabadka szóra bírta költő-szülöttjét – ez igen mélyenszántó döntés volt, amelyhez óriási energiákat mozgatott meg Kosztolányiban az alkotótehetség. Az is szinte az írói pálya startjánál fölfedezhető, hogy a vidéki élet ábrázolása (nem mindig szigorral) jellegzetessége lesz a Kosztolányi-műnek. Ezzel magyarázatot is adhatunk arra, hogy mit jelentett számára a Sárszeg (Szabadka)-tematika: magától értetődő művészi inspirációt, olyan erőset, hogy maradéktalan és végső kifejtéséhez még a remekmű Pacsirta és az Aranysárkány sem lehetett az író számára elegendő.”

Arató György kulturális diplomata és Jánosi Zoltán irodalomtörténész esszéikben búcsúznak az augusztus 6-án váratlanul elhunyt Hóvári János történésztől, turkológustól, diplomatától, a Magyar Napló együttműködő partnerétől és szerzőjétől.

A Könyvszemle rovatban a KISÉRLET 1970. Egy nemzedék betiltott névjegye, Majoros Sándor: Rézeleje, Az év novellái 2023 és Jaan Kaplinski: Benéztem a Nap ablakán című kötetekről olvashatunk.

Lapszámunkat a Szervátiusz Jenő-díjas Gaál András (1936–2021) erdélyi magyar grafikus és festőművész munkáinak reprodukcióival illusztráltuk, akiről pályatársa, Árkossy István festőművész és művészeti író közöl esszét.