Következik a Putyin-doktrína?
A Krim bekebelezése után másodszor is megtámadja Oroszország Ukrajnát? A fél világ ezzel a kérdéssel foglalkozik. Sokat emlegetik a Brezsnyev-doktrinát, ezzel kifejezve, hogy Vlagyimir Putyin legfontosabb célja a nyugattól elválasztó „ütközőövezet“ helyreállítása lehet. Ehhez meg kell akadályoznia, hogy Ukrajnát felvegyék a NATO-ba, az atlanti szövetség katonai szervezetébe.
A Brezsnyev-doktrínát a második világháború utáni Szovjetunió geopolitikai gerincének lehetne nevezni – ha az érvényességi időtartama nem kötődne Leonyid Brezsnyev személyéhez és hatalmához. A Kreml ura 1968. november 13-án a lengyel kommunisták kongresszusán fogalmazta meg: „Ha a szocializmussal szemben ellenséges erők egyes szocialista országokat a kapitalista fejlődés irányába kényszerítenek, az nem csak az adott szocialista ország problémája, hanem az egész szocialista táboré.” A „szocialista tábor“ a Baltikumtól Bulgáriáig – ez volt a Szovjetunió ütközőövezete.
A doktrína Brezsnyev neve nélkül, de tartalmilag érvényben volt már, mikor 1956. november 4-étől a Vörös Hadsereg véresen elnyomta a magyar szabadságharcot. Névlegesen érvényben volt, amikor a Varsói Szerződés katonái 1968. augusztus 21-én befagyasztották a „Prágai Tavaszt“. Vele magyarázta a Kreml az 1979-es intervenciót Afganisztánban. És jóval Brezsnyev 1982-ben bekövetkezett halála után is érvényben volt, amikor a lengyel hadsereg Wojciech Jaruzelski tábornok vezetésével szükségállapot által befejezte a Solidarnosc-mozgalmat.
Úgy rémlik, mintha Vlagyimir Putyin teljesen más technikával újraélesztette volna a szovjet doktrínát. 2014-ben katonai erőszakkal elfoglaltatta a Krim-félszigetet és elcsatolta Ukrajnától. Már háromszor „közvetített“ a Hegyi-Karabach miatti konfliktusban Azerbajdzsán és Örményország között, hogy utána mindannyiszor jobban elkötelezze utóbbit az orosz érdekek mellett. Belarusz diktátorával, Aljakszandr Lukasenkával nem csak jégkorongozik, hanem egy közös szövetségi államot alapított. Közös gázpiacról, közös médiaholdingról, közös gazdasági tér kialakításáról, harmonizált pénzügyi, adó-, hitel-, ár- és kereskedelempolitikáról van szó. Fehéroroszország az integrációs csomaggal becslések szerint egymilliárd dolláros GDP-növekedést érhet el.
Két geopolitikai fejlemény ugyanebbe az irányba mutat, habár a mai napig nem következett be az annexió. Pedig Kazahsztán esetében nagyon könnyen megeshetett volna, hogy orosz katonák az eddigi gyakorlat szerint „nem mennek ki valahonnan, ha egyszer bevonultak“. Mégis kimentek… Még Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter is elismerte Muhtar Tileuberdi kazah kollégája bécsi látogatásán, hogy kivonták az országból a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ, orosz rövidítése: ODKB) „békefenntartó“ erőit. Könnyen maradhattak volna, hiszen Kaszim-Zsomart Tokajev, Kazahsztán új elnöke hívta őket, aki nem ijedt vissza a lőparancstól sem. Tileuberdi külügyminiszter szerint fegyveres lázongókra, nem békés tüntetőkre lőttek a rendvédelmi hatóságok, akik nem kevesebb mint hétezer embert állítottak elő.
Az orosz katonák kivonultak, de Putyin befolyása gyarapodott az olajgazdag közép-ázsiai államban, mint a KBSZSZ többi tagjánál is. Köztük van Kirgizisztán, Tadzsikisztán és Üzbegisztán mellett az az Örményország is, amely gyakran háborúskodásba keveredik az olajgazdag Azerbajdzsánnal.
Hát csoda, ha utóbbi ott keres szövetségest, ahol talál? És csoda, ha Oroszország ellenfelei találnak egymásra? Így magyarázható, miért támogatják egymást Azerbajdzsán és Ukrajna: Mind a kettőnek meggyűlt a baja Putyinnal. A két ország elnökei január közepén Kijevben megegyeztek, hogy támogatják egymás országának szuverenitását és területi integritását, valamint közösen lépnek fel az orosz hibridháborús fenyegetéssel szemben. Míg Ukrajna naponta tart az orosz inváziótól, Azerbajdzsánnak nincs ugyan közvetlen félnivalója Moszkvától, de zavarja, hogy a hivatalosan hozzá tartozó Hegyi-Karabahban 2020 óta orosz békefenntartók állomásoznak.
Mikor a Szovjetunió 1990-ben elkezdett összeomolni, a Brezsnyev-doktrínát viccesnek értelmezett kifejezés váltotta fel, a Sinatra-doktrína. A név Frank Sinatra egyik leghíresebb dalára, a My Way (Saját utam) című song-ra utal és azt fejezi ki, hogy a Mihail Gorbacsov alatt a reformok útján járó szovjet vezetés nem ellenzi a kelet-európai országokban hasonló folyamatok terjedését és nem avatkozik be többé a belső ügyeikbe. A Brezsnyev után elnevezett korlátozott szuverenitás doktrínájának akkor befellegzett.
Egy esetleges ukrajnai invázió után milyen nevet kaphatna az új orosz stratégia, amely sokkal rafináltabb, mint Brezsnyev doktrínája volt? Elképzelhető: talán Putyin-doktrína?
Martos Péter
