A Brexit és következményei

A Brexit és következményei
299px × 180px (scaled to 356px × 200px)

az Európai Unióban és Magyarországon

   Tavaly január 31-én bekövetkezett az az esemény, amelyre sokan nem tettek volna nagy tétet: az Egyesült Királyság, az Európai Unió második legnépesebb és második legerősebb gazdasággal rendelkező országa, egyben Németország után második nettó befizetője távozott az unióból. Ezzel az EU elveszítette egyik tagját, amely – Franciaország mellett – az ENSZ Biztonsági Tanácsának is állandó tagja, és amely a legerősebb hadsereggel rendelkezett az unióban. Az EU történetében először fordult elő, hogy az egyik tagállama kilépett, s ezzel a tagországok száma csökkent. Az Egyesült Királyság így precedenst teremtett.

   A Brexit előzménye David Cameron konzervatív párti brit miniszterelnök 2013. januári ígérete volt, miszerint, ha pártja megnyeri a következő, 2015-ös választást, népszavazásra bocsátja az EU-tagság kérdését. Cameronnak nem állt szándékában, hogy kiléptesse országát a közösségből, ezért lépése hazárdjáték volt. Biztosra vette, hogy a referendumon a maradáspártiak fölényes győzelmet aratnak.

   A 2016. június 23-i népszavazás azonban meglepetésre – ha csekély mértékben is (51,9%) – a kilépéspártiak győzelmét hozta. Ezután több mint hároméves emlékezetes huzavona következett, melybe Cameron után Theresa May miniszterelnök is belebukott, míg végül az elődeinél harcosabb Boris Johnson jelenlegi kormányfőnek sikerült végigvinnie a folyamatot. 

   A kilépést követő szűk egy évben sok izgalom, vita, szócsata után, szinte az utolsó pillanatban (a végső határidő az év utolsó napja volt), december 24-én megszületett a megállapodás az EU és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatrendszerének feltételeiről is. Ez az első ilyen jellegű, és mindkét fél számára az eddigi legnagyobb értékű szabadkereskedelmi szerződés, amelyet az EU egy külső országgal kötött. Vám-, illeték- és kvótamentes árukereskedelmet tesz lehetővé, de nem iktatja ki a vámkezelést, és nem terjed ki a brit gazdaság 80%-át kitevő szolgáltatások kereskedelmére, emellett megszünteti az emberek szabad mozgását biztosító uniós szabadságjog érvényesítését, amely helyett mindenkire egyformán érvényes pontozásos elbírálási rendszerre épülő bevándorlási szabályozást léptet életbe. 

   Tudvalévőleg éppen ez, az unión belüli szabad mozgás, az Egyesült Királyságba irányuló többmilliós, főleg kelet-európai bevándorlás volt az egyik fő oka annak, hogy a britek megelégelték az EU-tagságot. A másik fő ok az volt, hogy az EU-t kedvező gazdasági lehetőségeket nyújtó közösségnek tekintették, de fokozatos politikai unióvá válását nem tudták elfogadni, egyre jobban sértette hagyományos különállásukat. Emellett úgy értékelték, hogy az unió rosszul kezelt olyan fontos kérdéseket, mint a gazdasági világválság, a bevándorlás vagy a nemzetközi versenyképesség. 

   A Brexittel mindkét fél veszít. Az EU a szabadkereskedelmi megállapodással legfeljebb mérsékelni tudja veszteségeit, míg a brit gazdaság vesztesége még a jövő kérdése. Ha London, ahogy tervezi, szabadkereskedelmi megállapodásokat köt a brit nemzetközösség tagjaival, Kínával, esetleg Indiával, a távol-keleti országokkal, csökkentheti, vagy akár kompenzálhatja is veszteségeit.


Magyarország és általában a kelet-közép-európai uniós tagországok számára azonban több szempontból is veszteség a Brexit. A britek 10,5 milliárd euróval járultak hozzá az EU költségvetéséhez (igaz, ebből 6,3 milliárdot visszakaptak támogatás formájában). Ez nagyjából megegyezik azzal, amit Lengyelország kap, és több mint kétszerese annak, ami Magyarországnak jut a közös alapokból. Vagyis az EU-nak ennyivel kisebb a költségvetése, ami az elmaradottabb tagállamoknak, mint amilyen Magyarország is, érzékelhető kárt okoz

   Az Egyesült Királyságban felmérések szerint 1,2 millió kelet-európai munkavállaló dolgozik,
2017-ben 98 ezer magyar állampolgár élt az országban. Akik közülük már megszerezték a letelepedési és munkavállalási vízumot, vagy az idei június 30-i határidőig kérvényezik a letelepedési engedélyt, változatlan feltételekkel továbbra is maradhatnak. Ellenben a jövőben munkát vállalni szándékozó magyaroknak sokkal nehezebb lesz a pontozásos rendszerrel céljukat elérni. Ugyanez vonatkozik a magyar diákokra, akiknek körében eddig nagyon népszerűek voltak, sorrendben a német és osztrák egyetemek után az angliai egyetemek. A Brexit jelentősen megdrágítja a képzési költségeket: míg az uniós tandíj 9250 font (3,6 millió forint) volt, ezentúl évente 10 ezer – 38 ezer font (4–15 millió forint) lesz. Nem kapnak kedvezményes diákhitelt, és a félévnél hosszabb időre érkezőknek diákvízumot is kell igényelniük. 

   A brit kormány vízumrendszert vezetett be a január 1. után érkező uniós, köztük magyar állampolgárok számára, kivéve a legfeljebb hat hónapos vízummentes beutazást (pl. turizmus). Viszont október 1-jétől kivezetik a személyi igazolványokat, mint beutazáshoz használható okmányokat, az uniós állampolgárok kizárólag útlevéllel igazolhatják magukat. 

   Ami a kétoldalú kereskedelmet illeti, a veszteségek Magyarország számára várhatólag viszonylag csekélyek lesznek, 0,2–0,3%-ra teszik az ebből adódó GDP-csökkenést. Az Egyesült Királyság Magyarország 10. legnagyobb exportpartnere volt 2019-ben, ami összesen megközelítőleg 3,6 milliárd euró értékű kivitelt jelentett. Az együttműködés folytatódni fog, különösen az energia- és az autóipar, a dekarbonizáció, a mesterséges intelligencia és a környezetbarát mobilitás területén.


   Súlyosabb a politikai következmény: Magyarország elveszítette egyik fontos uniós szövetségesét. Orbán Viktor miniszterelnök nem véletlenül agitált a referendum előtt fizetett nagy-britanniai
hirdetésekben a maradás mellett. Igaz, hogy a referendum döntését később tiszteletben tartotta, nem bírálta, és nem próbált meg ártani a briteknek különböző módokon, mint több más
tagország vezetője. A közelmúltban a Welt am Sonntag című német lapnak nyilatkozva Orbán
Viktor többek között azt mondta, hogy „a britek távozásával az EU kibillent az egyensúlyból,
átideologizáltabbá vált, a magasabb adók, több állam, kisebb versenyképesség irányvonalát képviseli (…), fontosabb benne az újraelosztás, mint a teljesítmény és a modernizáció”. A globális
versenyben elszenvedett lemaradásra Brüsszel válasza – mondta – „nem a teljesítmény és a versenyképesség erősítése, hanem egyre inkább a protekcionizmus”.


Mindazonáltal Magyarország a fennálló, időnként éles viták ellenére nem szándékozik követni
az Egyesült Királyság példáját, nem tervezi a kilépést az unióból. A lakosság körében változatlanul
magas, 80% feletti az EU támogatottsága. Nem is tehetné ezt Budapest, hiszen ezer szállal kötődik
az unióhoz, kereskedelmi és jogi szempontból is teljesen beágyazódott. A rendszerváltás óta lezajlott privatizáció nagyrészt felszámolta az önálló magyar ipart, a mezőgazdaság sem lehet meg egyelőre az uniós agrártámogatások nélkül. Ha kilépne, ez a Magyarországon megtelepedett uniós, főleg német vállalatoknak, autógyáraknak is súlyos veszteséget okozna, akár távozásra is késztethetné őket. Emellett minden szomszéd ország EU-tag, vagy az szeretne lenni, Magyarország fehér folt lenne a régió térképén, teljesen elszigetelődne.


   Más kérdés, hogy mi történne, ha az EU döntene úgy, amint azt többen szeretnék Brüsszelben, hogy Magyarországot (és Lengyelországot) olyan helyzetbe hozzák, például szavazati joguk megvonásával, netán a nekik szerződéses alapon járó kifizetések csökkentésével vagy felfüggesztésével, hogy elgondolkodjanak azon, érdemes-e még bennmaradniuk. Igazuk van azoknak a bírálóknak, akik arra
hivatkoznak, hogy Szent István első királyunk a Nyugathoz kötötte Magyarországot. Azóta is odatartozunk, még ha a Nyugat többször meg is tagadott bennünket. Igaz ez a 150 éves török hódoltság és a mintegy fél évszázados szovjet megszállás ellenére is. De ne feledjük azt sem, hogy első királyunk minden erővel óvta, és fegyverrel is megvédte függetlenségünket, nem lett a német-római császár hűbérese, és egy keresztény állam alapjait fektette le, ami záloga lett megmaradásunknak.


T. Kovács Péter